BOLDOG 6. SZÜLETÉSNAPOT PANNA!!!!!!

Emlékszem a napra (az érettségim előtt két nappal), amikor drága unokabátyámék bejelentették, hogy karácsony körül várható náluk a harmadik baba.... és emlékszem a napra, amikor kaptam egy sms-t, amiben mindössze ennyi állt:"bent vagyunk a kórházban". Ez az sms, pont ma 6 éve, hogy érkezett.... és emlékszem a napra, amikor először megpillantottam a két napos Pannát, amint rózsaszín kiskocsiban kitolta a folyosóra édesanyja (akkor még közelebb lehetett menni), és felemelte és megmutatta, az aprócska kezek, a kicsi orr, picinke száj... és emlékszem arra csodálatos napsütéses áprilisi napra, amikor a terepasztal kiállítás után az FMH büféjében a régi szocreál kinézetű székeken ülve az egyik asztala köré kuporodva unokabátyám és a két fiú megkértek arra a nemes és felelősségteljes feladatra, hogy legyek a Panna keresztanyukája... és emlékszem a keresztelő napjára, egy meleg májusi délelőttre, és emlékszem, amikor először elindult... és az elmúlt 6 éve alatt megannyi szép és emlékezetes pillanatot tudnék elmeselni.

Drága keresztlányomat, Pannát a jó Isten éltesse nagyon nagyon sokáig! Kívánok neki annyi vidámságot, boldogságot, egészséget, amennyit csak egy keresztanya kívánhat!

ui: és Panna, ma találkozunk a tollasbál előtt is, nagyon sietek!!!! :)

Ünnep

Ezúton kívánok minden kedves családtagomnak, barátomnak, pajtásomnak és olvasómnak áldott, békés karácsonyt!

Heimkehr

Jelentem ma megittam az utolsó pohár Glühweint, vettem egy zacskó frissen pörkölt mandulát és mélyen beleszippantottam az édes fahéjas illatba. Mindezekkel feltöltve holnap végre hazamegyek, hogy minden kedves családtagommal, barátommal, pajtásommal együtt ünnepelhessek.

Addig is tschüßi Wien, pápá und Frohe Weihnachten!

PÁFFFF, eltalált egy hógolyó

PJulcsy olyan jól célzott a hógolyóval, hogy egyből eltalált, így én is játékban vagyok (újra). :)

Horoszkópod: oroszlán

Egyéb események, amikor megszülettél: Málta vizummentes álllam lett... De ez kit érdekel... hisz megszülettem!!! :)))
Ha nyernél a lottón: Felébrednék és rájönnék, h bilibe lóg a kezem.
Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: Rosszul tűröm a kritikát. De nem is igaaaaz.
Ha web-böngésző: Explorer, ha bár a Mozilla az ajánlatos, tudoooooom!
Ha koffein: Kávé sok tej és cukor NÉLKÜL!!!!
Színeid ruhában: mostanában lila
Most mi van rajtad: szürke maci naci, naná, h H&M-es :)))
A legutóbbi könyv, amit olvastál: Tolvaly Ferenc: El Camino (és az ezer oldalas esküvő katalógus minek számít?)
Ha háziállat: cica és teknősök
Amit soha nem választanál háziállatnak: halak, már próbáltuk
Amit legjobban szeretsz magadban: talán, h viszonylag könnyen barátkozom, de ez nem mindig jó.
10 év múlva ilyenkor hol látod magadat: bárhol, de mindenképp férjjel és minimum három gyermekemmel.
Legutóbbi nagyon jó élményed: Amikor a keresztlányomért mentem az oviba és hosszú hosszú percekig nem eresztettük egymást!!!!

Na és akkor most én jövök a dobással? Én még gyúrnám kicsit, mert egyelőre nincs senki, akit eltalálhatnék.

Sztrájk, avagy a távolság relatív

Még sohasem tapasztaltam a MÁV hatalmát a saját bőrömön ennyire, mint ma. Persze már máskor is volt sztrájk, még "gondtalan" egyetemi éveim alatt, de akkor irány a Volán (amúgy is a buszt részesítettem előnyben, tekintve, h kb 2 percre laktam a buszmegállótól), ahol jó esteben még mentesítő járotot is indítottak. Ilyenkor egészen különleges útvonalon jutottam el az egyetemre, gyönyörködve Pilis csodálatos dombjaiban. De ha az sem ment, akkor egyszerűen csak, igazán szomorúan és hihetetlenül letörve tudomásul kellett vennem, hogy nincs mit tenni, aznap kihagyom az iskolát. De azok a bizonyos "gondtalan" diákévek (és csak azért kapott "-t a gondtalan szó, mert akkoriban közel sem tűntek gondtalannak, ma már persze másképp látom) véget értek, komoly, felelősségteljes munkám van, és bizonyos számú szabadnap, amelyek így feletébb értékesek és holmi MÁV Sztrájkra nem fogok pazarolni ezekből a kincsekből. (pláne így, hogy épp egy miniszabiról jövök vissza)
Reggel tehát bejelentették, h sztrájk lesz, ami zömében a K-i országrészt érinti, fellélegezhetek, mert én Nyugatra tartok. Aztán néhány óra múlva tudatták a lakossággal, h 6-tól egész országra kiterjedő munkabeszűntetés lesz. Elkezdtünk aggódni. Lázas telefonálgatás az ügyfélszolgáltokra (busz, vonat) természetesen foglaltak voltak. Irány a Kelenföld délután fél4-kor. Az információs pultnál nem sokat tudtak mondani, azzal bíztattak, h a nemzetközi járatok általában végig mennek... hahaha persze ha egyáltalán elindulnak. Nem baj vegyünk jegyet, legfeljebb visszaváltjuk. Nahát és mekkora mázli, akad még olcsó jegy, ebből a megrögzött optimista, mint éééén, mire következtet: de jó, így biztos lesz helyem!!!! Na jó, azért kérdezzük meg azt a buszt. Irány a Népliget, tömegek pérselődnek fel a buszokra... esélytelen, na nem ezért, hanem mert háromnegyed 4-kor bezárt a nemzetközi jegypénztár. Innentől bízunk a jó szerencsében.
18:12 gyerünk a Kelenföldre, szülőktöl telefon, siessünk a vonat kiírva, tehát megy.
Elkéstünk, mire kiértünk 18:15-re már nem volt kiírva. Az információs táblák sötétek, a hangosbemondó elnémul, a pályaudavoran megáll az élet, a beérkező vonatokról leeszállítják az utasokat, ennyi volt.
Nincs mit tenni, kis családommal kocsiba vágtuk magunkat és röpke 2 óra alatt kint is voltunk.

Így érkeztem ki ma, ezüst vasárnapon Bécsbe...

Ó, te puncs-mámoros Bécs

A város karácsonyi pompában díszeleg. Az összes utca, tér, a Ring, a Gürtel végig végig sötétedés után csodálatos fényáradatban úszik.
És ki ne ismerné a híres Wiener Christkindlmarktot, a Rathausplatzon hosszan elnyúló "meseváros". Az épület előtt magasba nyúló hatalmas karácsonyfát minden évben más tartomány adományozza, idén Alsó-Ausztriából érkezett.

A kirakodó vásárok közt bolyongva, magunkba szippantva a Glühwein és az Orange Puntsch bodító illatát valami különleges melegség árasztja el az ember lelkét... már csak egy hónap és itt a karácsony.

Nem, kedves olvasó nem kell kétségbe esve, jajveszékelve felkiáltani, hogy te jó ég és még nem vettem semmit!!!! Ugyanúgy, ahogy örültünk az ősznek, most jöjjön a hideg, zord, fagyos évszak.

Egy bögre Puntsch, egy hatalmas fahéjas fánk... milyen szép is ez a tél! :)

A 10 évesnek!!!

MA PEDIG ÉPPEN 10 ÉVE, HOGY PALÁSTHY LEVENTE MEGLÁTTA A NAPVILÁGOT!!!! A JÓ ISTEN ÉLTESSE ŐT IS NAGYON NAGYON SOKÁIG!!!!!!

A "kis hős űrhajós"

MA HAJNALBAN MEGSZÜLETETT BAGLADI LEVENTE!!!!

AZ ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG EGÉSZSÉGBEN, VIDÁMSÁGBAN, BOLDOGSÁGBAN!!!!!

Cupp-parádé a peronon

Kiküldetésem előtti hetekben mindenki azt sulykolta belém, légy nagyon figyelmes, járj nyitott szemmel, nyitott füllel, hogy minél többet tanulhass. Ezen képességeimet olyannyira sikerült kifejlesztenem, hogy valóban olyan dolgokat is észreveszek, meghallok amiket ezelőtt nem. Ilyen például a vasárnap esti cupp-parádé.
Ki ne ismerné és elsősorban a "hétvégi párokra" gondolok, azokat a szörnyű, szörnyű utolsó perceket, amelyek a vonat indulása előtt úgy elröppenek, hogy alig van idő a fájdalmas búcsúzásra. Herzallerliebstém és én, kapcsolatunk hajnalán magunk is a hétvégi párok népes táborát erősítettük és most néhány év boldog közös háztartás után most ismét ide kell, hogy soroljuk magunkat.
Vasárnap este irány a Westbahnhof és cupp-party... Vannak olyanok, akik riszkírozva, hogy a nagy cuppogásba belefeledkezve lekésik a vonatot a peronon cuppognak, van, ahol az egyik fél görnyedve félig a vonatajtóból csücsörítve hajol kedveshez, aki lábújjhegyen állva nyújtozik fel, hogy elérje a cuppot. Vagyunk mi, akiknek már van utolsó cupp-ja, még egy cupp és jó éjszakát, még egy és jó reggelt, megyek kávézni, még egy cupp és indulok a munkába, egy utolsó cupp és felszállok a vonatra, így van idő, hogy az utolsó perceket olyan fontos dolgok megbeszélésére fodítsuk, mint befizetted a számlát, kitakarítottad a békákat... De a körülöttünk lévők még igencsak kezdők, mert a nagy cuppogástól alig hallottuk egymás hangját, ezért inkább csak álltunk szemben egymással, Ő fent a vonaton én lent a peronon és vigyorogtunk.
Cupp cupp cupp és pufff, az ajtók becsukódnak, a vonat kigördül és ott maradunk mi, a másik fél... Hirtelen kitódul a cuppoktól bent rekedt levegő, mély sóhaj és elindulunk, egyedül, magányosan, számoljuk a napokat még egy hét, még hat nap, még öt, még négy, még három, még kettő, még egy... és cupp cupp!!!!

Van Gogh és az ő Napraforgói

A minap az én Herzallerliebst-ém (M.K. után szabadon) itt járt nálam az osztrák fővárosban és a szombati Shopping-Tag után úgy döntöttünk a mai napot a kultúrának, művészetnek szenteljük.
Így ellátogattunk a híres Albertina Múzeumba, ahol az idei ősz szenzációja a hatalmas Van Gogh kiállítás. A művész közel 140 képében gyönyörködhet az ember a kezdeti periódustól, egészen a szanatórimban készült művekig.
Első találkozásom Van Goghgal kb 15 évvel ezelőtt történt, amikor elkezdődött a "gyerek" (azaz én) kék-korszakom, ahogy a szüleim emlegették és rendíthetelenül kiálltam a kék falszín mellett, így hosszas meggyőzés után, mert azért az mindg is ment, végül csak a tiszt ég színeiben pompázott a szobám, csaknem 10 évig. Persze drága, kedves felmenőim mindent megtettek, hogy melegebbé és meghittebbé tegyék a kicsiny birodalmamat, ezért az egyik lakberendezési áruházban szert tettünk egy hatalmas "poszterra", amely közevetlenül az ágyam felett lógott. Akkor még fogalmam sem volt az izmusokról, Van Gogh-ról pedig pláne nem. Egyszerűen csak minden este úgy aludtam el, hogy a képben gyönyörködtem, a fantasztikus színekben, a hangulatában és így fedeztem fel képet egyre jobban, egészen az apró részletekig és kezdtem beleszerelmesedni. Egyébként a kép az Éjjeli kávézó címet viseli.
Aztán egy kedves rokonom (BHCSRO), akit nem mondanék művészet barátnak, inkább sokkal többnek annál, valaki akinek az élete a művészet, története és jelene, megismerése és felismerése, elfogadása és elfogadtatása, szóval ez a rokon volt, akinek a révén rengeteget tanultam az élet ezen tudmonyágáról. (Az ő falán egyébként a Van Gogh hálószobája című kép volt). Így kerültem közvetlen "barátságba" a fény festőivel.
Az impresszionisták sokáig lenyügöztek, és még lenyűgöznek mai napig. A kiállítás is gyönyörű volt, mégis azt kell hogy mondjam és nem tudom, hogy a tényleg a hely szelleme, vagy inkább életem ezen életszakasza ami ezt kihozza belőlem, de úgy érzem, Van Gogh az örök, de Klimt a jelen legnagyobb kedvencem.

Kedves Olvasó(i)m!
Örülök, ha erre tévedtek, de kérlek benneteket, ha már itt jártok, legalább néhány szóban tudassátok ezt velem, vagy elég csak egy pipa, h ok, ez is megvolt.
Drága pajtásom a szigetországból is felhívta a blogolók figyelmét, h tessék kommentelni, kommentelni, kommentelni...Neki bejött!!!

Kipécézve

Mint kezdő blogos, máris részt veszek egy blogos játékban. ugyanis kedves rokonom, Pjulcsy kipécézett, és hogy mindenki tudja miről is van szó, a játékszabály a következőkből áll:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Nos hát akkor lássuk, megpróbálom.

1. Végtelenül optimista embernek tartom magam. Meglátni minden nap a jót, megküzdeni érte és örülni neki, a legnagyobb kihívás az egy rendíthetetlen optimistának...

2. “A mosoly vidáman világító kisablak a közöny sötét éjszakájában.”
(Simon András) Ide nem is írnék mást, mert ebben benne van minden.

3. A CSALÁD, és minden ember aki körülöttem van, akik szeretnek és akiket szeretek, legyenek a világ bármely pontján, akárhány km-re a legfontosabbak és a legnagyobb kincsek!

4. Utazni jó, megismerni egy másik országot, belekóstolni egy másik kultúrába, beilleszkedni más nyelvet beszélő emberek közé. Ott lenni, figyelni, szemlélni, csodálkozni, rácsodálkozni...

5. És ami ennél is jobb, hazaérkezni. Érezni azt a hihetetlen izgalmat, amit akkor érez az utazó, amikor leszáll a vonatról, landol a gép és szétnyílnak a terminál ajtói és ott állnak ők, a "hozzánktartozók", azért jöttek, hogy azt mondják "Isten hozott újra ITTHON"!

6. Tanulás, tanítás. Mindkettőben volt részem és volt amikor mindkettőt nagyon élveztem. A tanulásról egyszer azt mondta egy bölcs ember, h szeressük, hiszen olyan ez mint egy utazás, amin minden nap magunkba szívhatunk vmit az irodalomból, a történelemből, a matematikából... A tanító pedig, aki vezet ezen az úton, és az a legszebb amikor ott van a célbaérésnél is.

7. Esküvő!!!! Nem sokára férjhez megyek egy csodálatos emberhez!!!!!

Blogos társaim:
Viktória kisasszony, a dekikazokabritek.bloh.hu-n

Sajnos a további hat embert még fel kell kutatnom.

A Csók

Én, mint amatőr művészet barát sosem ástam bele magam igazán egyik stílusirányzatba sem, így eddig legnagyobb hatást az impresszionisták és főképp Van Gogh tette rám. A sors különös fintora, hogy épp most van Van Gogh kiállítás Bécsben. Persze magától értetődő lenne, futni és az első adandó alkalommal megnézni a képeit, itt helyben. De mostanság, nem tudom, hogy a hely szelleme, vagy az idei ősz, vagy hogy az első múzeumlátogatásom itt Bécsben a Leopold Múzeumban volt, tett rám ekkora hatást, de teljesen magával ragadnak Klimt művei. És láss csodát, bizony januárig Sonderausstellung van a Belvederben, Gustav Klimt und die Kunstschau címmel. Itt sorakoznak fel a bécsi szeccesszió megahatározó alakjai, természetesen Klimttel az élén, olyan neves festők, mint Schiele, Kokoschka, Moll, ezek művei mellett számos egyéb grafika, poszter és szobor is látható. Csak néhány szó a kiállításról. 1908-ban került bemutatásra a kiállítás, Kunstschau néven, amelyen Klimt által létrehozott művészcsoport alkotásai kerültek bemutatásra. Ennek 100. évfordulója alkalmából a híres Belvedere újra életre hívta a századforduló bécsi művészet nagyjait. A legélvezetesebb és egyben legnagyobb csalódást okozó terem a Klimt szoba volt, amelyet mepróbáltak korhűen szecessziós díszítésekel felruházni, azonban a néhány kiállított kép közül csak 4 volt eredetiben látható a többiről fénykép illetve skizzek voltak kitéve. A legcsodálatosabb viszont és egyben a kedvenc képem a Csók. Eredetiben, teljes nagyságában csak álltam előtte hosszú percekig és bámultam. Leírhatatlan, elmondhatatlam, a színek, a kontúrok a vonalvezetés, nem mennék bele mélyebben, mert nem az én dolgom, hogy elemezzem, én csak az élményt tudom átadni... De inkább megmutatom a képet, hátha sikerül másban is hasonló érzéseket kelteni.



A hatás egészen hazáig kísért, végig sétáltam a Ringen, az őszi napsütésben és a gyönyörű színkavalkádban...

"Itt van az ősz, itt van újra..."

Beköszöntött az ősz!!!! Csodálatos, varázslatos! A hétvégén G-vel kilátogattunk Schönbrunnba, a késői időpont miatt már csak a parkban tudtunk egy könnyed sétát tenni, de egyáltalán nem bántuk, mert lenyűgöző volt a kilátás. Az ezernyi féle színkavalkád, szűrt fények...
Egyszerűen nem tudok betelni ezel az ősszel, a színek, a hangulat. Sokan nem szeretik, mert már érzik tél zimankós, hosszú hónapjait. Ma azon gondolkodtam haza felé a Ringen, hogy állandóan azon rimánkodunk, milyen gyorsan szalad az idő, de az ősszel valahogy lelassul, olyan nyugodtá válik minden. A nap is lassan kel fel, lassan megy le, a fákról lassan szédeleg le a levél...
Élvezzük hát, bárhol is vagyunk, a világ bármely ponján, Bécsben , Budapesten, akár Londonban!

Egy hosszú hosszú hét, avagy gondolatok a hangyákról

A héten nagyjából ez az első nap, hogy még éjfél előtt itthon vagyok... és neeeeem, véget értek a boldog diák évek, a bulizós, rongyosra táncolt cípős, a sok ugrálástól leizzadt sminkes korszak. Ezúttal csak a munka a munka a munka... Egy nagyszabású rendezvény vészesen közelgő időpontja, ami a héten éjszakázásra kényszerített, mellette három másik fogadás zajlott, így egyet mondhatok, itt Bécsben nem unatkozom. De ennek ellenére, hogy már hét közepén csak a Verlängertes tud ébren tartani, és csütörtöktől nehézséget okoz a saját nevemet kimondani, élvezem a dolgot, pörgök ezerrel.
Így péntekre pedig teljesen a padlóra kerülök, próbálok összeszedni néhány értelmes gondolatot.
Szakmai titkokat nem árulhatok el, ezért az jutott eszembe, hogy írok néhány sort a hangyáimról, mert nem élek ám egyedeül, de nem ám! Legalább tíz bolynyi fáraó hangyával küzdöttem meg az első egy hónapban, de kezdem feladni. A lakást különböző helyeken diszkréten elhelyezett, zöld színű hangya csapda ékesíti. Sőt, egy külön, a fáraóhangyákra specializlódott vegyszert is bevetettem már, mondanom sem kell, a kis élősködök röhögnek a markukban. Úgyhogy írnék pár sort arról, hogy miért van a hangyáknak több joguk mint nekem. De közben eszembe jutott, hogy ily hasonló gondolatmenetem már az egyetemi évek alatt megbukott, amikor kedvenc érveléstechnika tanáromnak, a "Miért van a legyeknek több joguk, mint a kutyáknak?" (v vmi hasonló címmel) kellett filozófikus eszmefuttatást végezni.

Maradjunk tehát annyiban, hogy ez nagyon hosszú és fárasztó hét volt.

Az otthon itt van

Az imént még volt két percem, hogy ne holnap azaz hétfő legyen. De sajnos elszaladt ez a kettő is, így íme egy újabb hét!!!

Az első nap, amikor egyedül voltam Bécsben, gyönyörű, napsütéses idő volt, róttam a Ringet egészen a Museumquartierig. Miközben élveztem a forró levegőt, azon gondolkodtam milyen gyönyörű ez a város és vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy azt mondhassam, otthon vagyok. Hány nap, hét esetleg hónap után érzem, hogy befogadott a város és viszont.
Magam sem gondoltam, hogy ilyen hamar bekövetkezik ez az állapot, de a múlt héten, tehát mindössze három hét után, és erre az én biG-em hívta fel a figyelmemet, úgy emelgettem Bécset, mint az "OTTHON". ÉN sem vettem észre, hogy egyszer csak vadul magyarázom G-nek, hogy majd otthon így, meg otthon úgy, kb ekkor érek HAZA, majd hívlak stb. Mosolyogva nézett rám és egyben persze kérdőn is: akkor most Bécs az otthon?
Ezen azóta is gondolkodom: Hiszen nincs is jobb érzés, mint megérkezni, legyen az magyar vagy osztrák terület. Persze, ez az utazás végét jelenti, na de ki az, aki ne a megérkezésnek örülne a legjobban, hiszen azért indulunk el. A hangsúly szerintem a megérkezés mikéntjén van.
Mert lehet, hogy itt is OTTHON vagyok és Magyarországon is OTTHON vagyok, de megérkezni mindenképp jobb úgy, hogy várnak. Ma mikor leszálltam Wien Westbahnhofon nem várt senki, nincs meg az a pillanat, amikor megállsz csak egy percre és örülsz, hogy megérkeztél.
Ez a különbség Itthon és Otthon között. Itthon az apró után kutatok, hogy tudjak jegyet venni, Otthon már kilométerekkel előbb kiállok az ajtóba, hogy minél hamarabb láthassam azokat akik várnak rám és, hogy tudjam, megérkeztem.

Néhány megjegyzés:
Julcsinak, a lelkes olvasómnak, köszönöm a bátorítást!!! Nagyon hiányoztok!!!

És Zsirkának, mivel elszaladt a két perc és azóta sokkal több is, az Isten éltessen sokáig a születésnapodon!!!

Mert minden kezdet nehéz...

OK, nincs több kibúvó, nincs több kifogás, hát elindítom a blogot!!!!


Most az következik, h végre valahára elkezdek blogolni. Több kedves barátom internetes élménybeszámolója és ösztönzése hajtott végül a célig, h elkészítsem saját blogomat. Hozzátenném, h amúgy magam is úgy véltem, h életem ezen szakaszát vétek lenne nem leírni és megosztani másokkal. Persze, mindent átélni kell, h aztán az emlékekből táplálkozzon az ember egy életen át, de ma, az világháló határokat átívelő korszakában miért ne írnánk le, megadván az esélyt, h majdnem egyazon időben részese lehessen más is az én élményeimnek.
Nem fogok bölcs gondolatokat megosztani, nem fogok mindig minden lépésről beszámolni és biztos, h nem fogok minden nap írni, na de elég abból, h mit nem fogok…
Ezek írások lesznek Bécsről, a kinti létről és nem utolsó sorban mindezt megspékelve az utolsó lányévemről, és az ezekkel járó hol csodás, h borzasztó, hol izgalmas, hol őrjítő, hol vidám, hol elkeserítő pillanatairól.
Nos, tehát az ünnepi pillanat, tessék, elindítom a blogomat, hát olvassatok…
Hogy azonban teljesen érthető legyen, lássuk mindjárt az elején, az egész egy ártatlan álláshirdetéssel kezdődött, mint fiatal pályakezdő, nem sok esélyt látva az ideális munkahely megtalálására, de ne adjuk fel az elején gondoltam én. hát beadtam az önéletrajzomat, be is hívtak és három nappal később (négy nappal a születésnapom előtt!!!) értesültem emailből, h megkaptam az állást, így kerültem ki Bécsbe a Magyar Nagykövetség protokoll részlegére.
Immáron egy hónapja tengetem piciny életem az osztrák fővárosban, nagy ritkán (ez kb heti, kétheti rendszerességet jelent) Budapest és Bécs között ingázva. Egyébként az internetes napló akadozó elindulását az is okozta, h a lakásban nem volt internet, így csak a munkahelyemen voltam net közelben, ahol a csaknem 12 óra rohangálás és gályázás után a legkevésbé ahhoz van kedvem egy perccel is tovább üljek a gép előtt .
Röviden és dióhéjban. Hagyok akkor most egy kis időt, az olvasáshoz...:)

Mesél a bécsi erdő...

Már egy hete bécsi lány lettem és mit is mondhatnék a város gyönyörű...

Mesél a bécsi erdő...