Ó, te puncs-mámoros Bécs

A város karácsonyi pompában díszeleg. Az összes utca, tér, a Ring, a Gürtel végig végig sötétedés után csodálatos fényáradatban úszik.
És ki ne ismerné a híres Wiener Christkindlmarktot, a Rathausplatzon hosszan elnyúló "meseváros". Az épület előtt magasba nyúló hatalmas karácsonyfát minden évben más tartomány adományozza, idén Alsó-Ausztriából érkezett.

A kirakodó vásárok közt bolyongva, magunkba szippantva a Glühwein és az Orange Puntsch bodító illatát valami különleges melegség árasztja el az ember lelkét... már csak egy hónap és itt a karácsony.

Nem, kedves olvasó nem kell kétségbe esve, jajveszékelve felkiáltani, hogy te jó ég és még nem vettem semmit!!!! Ugyanúgy, ahogy örültünk az ősznek, most jöjjön a hideg, zord, fagyos évszak.

Egy bögre Puntsch, egy hatalmas fahéjas fánk... milyen szép is ez a tél! :)

A 10 évesnek!!!

MA PEDIG ÉPPEN 10 ÉVE, HOGY PALÁSTHY LEVENTE MEGLÁTTA A NAPVILÁGOT!!!! A JÓ ISTEN ÉLTESSE ŐT IS NAGYON NAGYON SOKÁIG!!!!!!

A "kis hős űrhajós"

MA HAJNALBAN MEGSZÜLETETT BAGLADI LEVENTE!!!!

AZ ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG EGÉSZSÉGBEN, VIDÁMSÁGBAN, BOLDOGSÁGBAN!!!!!

Cupp-parádé a peronon

Kiküldetésem előtti hetekben mindenki azt sulykolta belém, légy nagyon figyelmes, járj nyitott szemmel, nyitott füllel, hogy minél többet tanulhass. Ezen képességeimet olyannyira sikerült kifejlesztenem, hogy valóban olyan dolgokat is észreveszek, meghallok amiket ezelőtt nem. Ilyen például a vasárnap esti cupp-parádé.
Ki ne ismerné és elsősorban a "hétvégi párokra" gondolok, azokat a szörnyű, szörnyű utolsó perceket, amelyek a vonat indulása előtt úgy elröppenek, hogy alig van idő a fájdalmas búcsúzásra. Herzallerliebstém és én, kapcsolatunk hajnalán magunk is a hétvégi párok népes táborát erősítettük és most néhány év boldog közös háztartás után most ismét ide kell, hogy soroljuk magunkat.
Vasárnap este irány a Westbahnhof és cupp-party... Vannak olyanok, akik riszkírozva, hogy a nagy cuppogásba belefeledkezve lekésik a vonatot a peronon cuppognak, van, ahol az egyik fél görnyedve félig a vonatajtóból csücsörítve hajol kedveshez, aki lábújjhegyen állva nyújtozik fel, hogy elérje a cuppot. Vagyunk mi, akiknek már van utolsó cupp-ja, még egy cupp és jó éjszakát, még egy és jó reggelt, megyek kávézni, még egy cupp és indulok a munkába, egy utolsó cupp és felszállok a vonatra, így van idő, hogy az utolsó perceket olyan fontos dolgok megbeszélésére fodítsuk, mint befizetted a számlát, kitakarítottad a békákat... De a körülöttünk lévők még igencsak kezdők, mert a nagy cuppogástól alig hallottuk egymás hangját, ezért inkább csak álltunk szemben egymással, Ő fent a vonaton én lent a peronon és vigyorogtunk.
Cupp cupp cupp és pufff, az ajtók becsukódnak, a vonat kigördül és ott maradunk mi, a másik fél... Hirtelen kitódul a cuppoktól bent rekedt levegő, mély sóhaj és elindulunk, egyedül, magányosan, számoljuk a napokat még egy hét, még hat nap, még öt, még négy, még három, még kettő, még egy... és cupp cupp!!!!

Van Gogh és az ő Napraforgói

A minap az én Herzallerliebst-ém (M.K. után szabadon) itt járt nálam az osztrák fővárosban és a szombati Shopping-Tag után úgy döntöttünk a mai napot a kultúrának, művészetnek szenteljük.
Így ellátogattunk a híres Albertina Múzeumba, ahol az idei ősz szenzációja a hatalmas Van Gogh kiállítás. A művész közel 140 képében gyönyörködhet az ember a kezdeti periódustól, egészen a szanatórimban készült művekig.
Első találkozásom Van Goghgal kb 15 évvel ezelőtt történt, amikor elkezdődött a "gyerek" (azaz én) kék-korszakom, ahogy a szüleim emlegették és rendíthetelenül kiálltam a kék falszín mellett, így hosszas meggyőzés után, mert azért az mindg is ment, végül csak a tiszt ég színeiben pompázott a szobám, csaknem 10 évig. Persze drága, kedves felmenőim mindent megtettek, hogy melegebbé és meghittebbé tegyék a kicsiny birodalmamat, ezért az egyik lakberendezési áruházban szert tettünk egy hatalmas "poszterra", amely közevetlenül az ágyam felett lógott. Akkor még fogalmam sem volt az izmusokról, Van Gogh-ról pedig pláne nem. Egyszerűen csak minden este úgy aludtam el, hogy a képben gyönyörködtem, a fantasztikus színekben, a hangulatában és így fedeztem fel képet egyre jobban, egészen az apró részletekig és kezdtem beleszerelmesedni. Egyébként a kép az Éjjeli kávézó címet viseli.
Aztán egy kedves rokonom (BHCSRO), akit nem mondanék művészet barátnak, inkább sokkal többnek annál, valaki akinek az élete a művészet, története és jelene, megismerése és felismerése, elfogadása és elfogadtatása, szóval ez a rokon volt, akinek a révén rengeteget tanultam az élet ezen tudmonyágáról. (Az ő falán egyébként a Van Gogh hálószobája című kép volt). Így kerültem közvetlen "barátságba" a fény festőivel.
Az impresszionisták sokáig lenyügöztek, és még lenyűgöznek mai napig. A kiállítás is gyönyörű volt, mégis azt kell hogy mondjam és nem tudom, hogy a tényleg a hely szelleme, vagy inkább életem ezen életszakasza ami ezt kihozza belőlem, de úgy érzem, Van Gogh az örök, de Klimt a jelen legnagyobb kedvencem.

Kedves Olvasó(i)m!
Örülök, ha erre tévedtek, de kérlek benneteket, ha már itt jártok, legalább néhány szóban tudassátok ezt velem, vagy elég csak egy pipa, h ok, ez is megvolt.
Drága pajtásom a szigetországból is felhívta a blogolók figyelmét, h tessék kommentelni, kommentelni, kommentelni...Neki bejött!!!