Ha a mai napról két szót kéne írnom, az lenne, hogy csoda és szeretet. Meg persze számtalan más szó és érzés is eszembe jut és valóban kiegészítem még egy szóval, mert ettől lesz igazán különleges ez a nap, az ünnep. Azért ezek, mert talán ezeknek van a leginkább misztikuma, van bennük felfoghatatlan, leírhatatlan, minenképp jó dolog, a legjobb, különlegesek, mélyek, egy éve pedig mindennap részesülök illetve BIGgel egyetemben (és nagyszülőkről, nagynénikről, nagybácsikról, unokatestvérekről... nem is beszélve) részesülünk benne. Ennek pedig pont ma egy éve, ezt ünnepeljük ma.
Érdekes, mert annyira emlékszem minden percére annak a napnak (ahogy egy kedves barátom mondta) szinte beleégett a retinámba és ez így is van. Mert pont úgy történt minden mint azt Janikovszky Éva leírta: "...meghallottam, hogy én most már igazán anyuka vagyok, és kislányom van (...) csak annak örültem, hogy végre megszületett és egészséges, és amikor fölsírt, tudtam, hogy csak ő lehet a mi gyerekünk, senki más.
(...) Nehéz lett volna eldönteni, hogy inkább erős és bátor, vagy okos és tehetséges, mert csak azt láttam, hogy gyönyörű. És amikor mellém fektették és azt mondtam neki, hogy édes kislányom, láttam, hogy megérti és ő is szeretné azt mondani, hogy édes anyukám. Persze erre még várnunk kell egy kicsit.
Én az első perctől fogva örültem a lányomnak, csak akkor még nem tudtam, hogy másnak is ekkora öröm, hogy nekem lányom született.
Hogy örült az apja!"
Pontosan így történt egy évvel ezelőtt, csoda született, lehet ez a csoda az anyaság, a szülővé válás, a különleges aggódás, a felelősségtudat felismerésének katartikus élménye, próbálhatjuk mefogalmazni, nekem nem sikerül, csoda ez önamgában úgy ahogy van. És valójában csoda az a szeretet is ami ilyenkor vele születik, mert az is elképzelhetetlen, nem is gondoltam, hogy ilyet érezhet az ember egészen addig a napig. Ma pedig ünnep van, pont ugyanúgy mint egy évvel ezelőtt, a születés ünnepe. Mert ez a kis csoda, a maga csordultig telt szeretetével, tisztaságával megszületett.
Egy év!!!!! Mennyit változik a világ és mennyit váltuzunk mi magunk is, bizonyos dolgok pedig maradnak és az ezek állandoságához való viszonyítás, még jobban felerősíti ezt a fejlődést.
Család vagyunk egy egész éve!
Drága kislányom, a jó Isten áldjon meg és éltessen nagyon sokáig egészségben, szeretetben és vidámságban. Mi mást is kívánhatnék, mint ezt:
"Bármilyen picinyke és törékeny vagy is, senki sem akadályozhat meg abban, hogy szívből mosolyogj, s így - mint Isten kedves virágszála - a Szeretet jó illatát áraszd ebben a kedvetlen világban.
Te magad légy az Isten mosolya!"
/Simon András/
Ui: Külön ajánlom ezt a bejegyzést Nagypapának, aki egy éve minden nap reménykedve várja, hogy végre írás kerüljön az oldalra. Legyen tehát Neki ez ma még egy plusz ok az ünneplésre, mert ma ÜNNEP van:)
