Most, hogy itt Bécsben is beköszöntöttek a sanyarú böjti napok, egy kis nosztalgiából felidézem az itteni báli időszak egyik meghatározó eseményét. Természetesen nem másról lesz szó, mint arról a csodálatos táncos mulatságról, amikor a férfiak frakkot vagy szmokingot öltenek, a nők fényes, csillogó, szivárvány színekben pompázó földig érő ruhába bújnak, előveszik a táncos topánt és hajnalig táncolják a díszes termekben a walzert. Nem volt ez másképp nálunk sem, hiszen az osztrák főváros egyik híres és nívós báljának ad otthont a követség immáron sokadik alkalommal. Ezúttal viszont jómagam is a bálozók népes táborát erősítettem félig a szakma kívánta így, félig pedig mint vendég voltam jelen. Komoly fejtörést okozott természetesen a ruhaválasztás (mint mostanában elég gyakran lsd. esküvői ruha), és ismét nem a választék hiánya jelentett gondot, inkább a ruhák értéke. Sajnos nem vagyok gyakori bálozó, így gondolnom kellett arra is, hogy a táncos hacuka a későbbiekben is jó szolgálatot tegyen és ne porosodjon a szekrény alján. Végül az elegáns feketénél maradtam (fekete földig érő szoknya, fekete felsővel és piros kiegészítőkkel). Mondván (remélhetőleg) a fehéret az ősz folyamán viselek majd. Az est, mint minden bál nyitótánccal indult és mi más is lehetett volna ez a keringő fővárosában , mint az örök és csodálatos wiener walzer :) A táncosok között voltak első bálozók, jószerivel korombeliek, másoknak pedig már magától járta a cipellő a táncot. De a korosztályhoz méltóan nemcsak a polka és a keringő volt terítéken, külön teremben diszkó zene szólt, a sörsátorban pedig jazz, twist és mulatós egyvelegre lehtett ropni.
Habár a császár korabeli bálok hangulatát csak részben lehetett fellelni a remek mulatság volt volt, így a következő táncos esten az én cípőm is magától fogja járni a saját táncát.
