2009. május 27., szerda

Barcelona kontra Manchester United 1:0

Be kell lássam, ez a blogírás nem nekem való. Nem mintha gondolathiányban szenvednék, vagy esetleg eseménytelen lenne az életem, csak az baj, hogy mire ide jutok a monitor elé, már elszáll az ihlet. Pedig annyi mindenről akartam írni az elmúlt (lassan) két hónapban. Csak pár mondat elég lett volna, barátokról, barátságról, az elmúlásról, arról a pontról, ami meghatározza egy utazás végét, napsütésről, a jó időről.

De ma inkább a passzív sport a legaktuálisabb. Lévén, h nem sokára itt a "bikini-szezon" az ember megpróbálja a lehetetlent, a hideg téli hónapokban felszedett kilókat leadni. Erre az egyik már régóta bevált módszer a sportolás. Persze ezt sokféleképp lehet űzni. Én ugyan ma mindent megpróbáltam, elővettem a rábeszélőkészségemet, ami eddig sosem hagyott cserben, de ma be kell lássam legyőzött a BL döntő. Nem tartom magam nagy foci rajongónak az EB és VB meccseket megnézem, néha még drukkolok is egy-egy csapatnak, de ennél többet soha. A kedves bécsi kollegák mégis a passzív sportolást választották, úgy tűnik a pingpongasztal körüli rohangálás és leizzadás már divatja múlt. Így történt tehát, hogy ma este én is bekapcsoltam a tv-t és próbálom így a döntöre képbe hozni magam. És hogy melyik csapatnak drukkolok? Hát a kék pirosnak, mert azoknak szép színes a ruhájuk:)

(Na jó az a Barcelona és ők vezetnek félidőben egy nullra. Elvégre ha már a sportnak ezen változata jutott ma estére, legalább had legyen egy kis sikerélményem.;))