Summer long...

Már több mint egy hete, hogy itt hagytam Bécs város lüktető hangulatát, és már lassan több mint egy napja, hogy újra itt vagyok. A kettő között pedig az édes, a megérdemelt, féltett, óvott és nagyra becsült szabadságomat töltöttem. Ezt minden kedves sorstárs, aki nem rég hagyta el az iskolapadot átérezheti, mert ezek már nem az önfeledt, gondtalan balatoni nyárról szólnak, mint annak idején, mikor az utolsó vizsga után a sarokba vágtuk a könyveinket, hogy egy hosszú és izzasztó vonatozás után a víz hűsítő habjait élvezzük.
De azért nem panaszkodom, habár a napok bizony szélsebesen pörögtek és hiphop már megint a monitor előtt ülök, a tasztatúrát kalimpálom, azért belefért ebbe a néhány napba egy jó kis pincebuli, egy badacsonyi kirándulás néhány "szürkebari" fröccsel, dobozolás az új "birtokon", pizzázása saját kertben (!!!!), hajnalig tartó meghívókészítés, új név, új lakcímkártya, egy csobbanás a magyar tengerben, végül a várva várt nagy nagy ünneplés, összegyűlt a kis családunk (csekély 50fővel), I'm sailing, Hotel California, Something stupid és a szülinapos drága edésanyám potyogó könnyei:)
Aztán búcsú a férjtől és a lemenő nap narancsos fényében messzire tűnt már a sümegi vár is és mi csak jöttünk jöttünk Wien city felé, végig a Ringen, megvolt az Opera, a Parlament, a Burgtheater...