Van Gogh és az ő Napraforgói

A minap az én Herzallerliebst-ém (M.K. után szabadon) itt járt nálam az osztrák fővárosban és a szombati Shopping-Tag után úgy döntöttünk a mai napot a kultúrának, művészetnek szenteljük.
Így ellátogattunk a híres Albertina Múzeumba, ahol az idei ősz szenzációja a hatalmas Van Gogh kiállítás. A művész közel 140 képében gyönyörködhet az ember a kezdeti periódustól, egészen a szanatórimban készült művekig.
Első találkozásom Van Goghgal kb 15 évvel ezelőtt történt, amikor elkezdődött a "gyerek" (azaz én) kék-korszakom, ahogy a szüleim emlegették és rendíthetelenül kiálltam a kék falszín mellett, így hosszas meggyőzés után, mert azért az mindg is ment, végül csak a tiszt ég színeiben pompázott a szobám, csaknem 10 évig. Persze drága, kedves felmenőim mindent megtettek, hogy melegebbé és meghittebbé tegyék a kicsiny birodalmamat, ezért az egyik lakberendezési áruházban szert tettünk egy hatalmas "poszterra", amely közevetlenül az ágyam felett lógott. Akkor még fogalmam sem volt az izmusokról, Van Gogh-ról pedig pláne nem. Egyszerűen csak minden este úgy aludtam el, hogy a képben gyönyörködtem, a fantasztikus színekben, a hangulatában és így fedeztem fel képet egyre jobban, egészen az apró részletekig és kezdtem beleszerelmesedni. Egyébként a kép az Éjjeli kávézó címet viseli.
Aztán egy kedves rokonom (BHCSRO), akit nem mondanék művészet barátnak, inkább sokkal többnek annál, valaki akinek az élete a művészet, története és jelene, megismerése és felismerése, elfogadása és elfogadtatása, szóval ez a rokon volt, akinek a révén rengeteget tanultam az élet ezen tudmonyágáról. (Az ő falán egyébként a Van Gogh hálószobája című kép volt). Így kerültem közvetlen "barátságba" a fény festőivel.
Az impresszionisták sokáig lenyügöztek, és még lenyűgöznek mai napig. A kiállítás is gyönyörű volt, mégis azt kell hogy mondjam és nem tudom, hogy a tényleg a hely szelleme, vagy inkább életem ezen életszakasza ami ezt kihozza belőlem, de úgy érzem, Van Gogh az örök, de Klimt a jelen legnagyobb kedvencem.

Kedves Olvasó(i)m!
Örülök, ha erre tévedtek, de kérlek benneteket, ha már itt jártok, legalább néhány szóban tudassátok ezt velem, vagy elég csak egy pipa, h ok, ez is megvolt.
Drága pajtásom a szigetországból is felhívta a blogolók figyelmét, h tessék kommentelni, kommentelni, kommentelni...Neki bejött!!!