Sztrájk, avagy a távolság relatív

Még sohasem tapasztaltam a MÁV hatalmát a saját bőrömön ennyire, mint ma. Persze már máskor is volt sztrájk, még "gondtalan" egyetemi éveim alatt, de akkor irány a Volán (amúgy is a buszt részesítettem előnyben, tekintve, h kb 2 percre laktam a buszmegállótól), ahol jó esteben még mentesítő járotot is indítottak. Ilyenkor egészen különleges útvonalon jutottam el az egyetemre, gyönyörködve Pilis csodálatos dombjaiban. De ha az sem ment, akkor egyszerűen csak, igazán szomorúan és hihetetlenül letörve tudomásul kellett vennem, hogy nincs mit tenni, aznap kihagyom az iskolát. De azok a bizonyos "gondtalan" diákévek (és csak azért kapott "-t a gondtalan szó, mert akkoriban közel sem tűntek gondtalannak, ma már persze másképp látom) véget értek, komoly, felelősségteljes munkám van, és bizonyos számú szabadnap, amelyek így feletébb értékesek és holmi MÁV Sztrájkra nem fogok pazarolni ezekből a kincsekből. (pláne így, hogy épp egy miniszabiról jövök vissza)
Reggel tehát bejelentették, h sztrájk lesz, ami zömében a K-i országrészt érinti, fellélegezhetek, mert én Nyugatra tartok. Aztán néhány óra múlva tudatták a lakossággal, h 6-tól egész országra kiterjedő munkabeszűntetés lesz. Elkezdtünk aggódni. Lázas telefonálgatás az ügyfélszolgáltokra (busz, vonat) természetesen foglaltak voltak. Irány a Kelenföld délután fél4-kor. Az információs pultnál nem sokat tudtak mondani, azzal bíztattak, h a nemzetközi járatok általában végig mennek... hahaha persze ha egyáltalán elindulnak. Nem baj vegyünk jegyet, legfeljebb visszaváltjuk. Nahát és mekkora mázli, akad még olcsó jegy, ebből a megrögzött optimista, mint éééén, mire következtet: de jó, így biztos lesz helyem!!!! Na jó, azért kérdezzük meg azt a buszt. Irány a Népliget, tömegek pérselődnek fel a buszokra... esélytelen, na nem ezért, hanem mert háromnegyed 4-kor bezárt a nemzetközi jegypénztár. Innentől bízunk a jó szerencsében.
18:12 gyerünk a Kelenföldre, szülőktöl telefon, siessünk a vonat kiírva, tehát megy.
Elkéstünk, mire kiértünk 18:15-re már nem volt kiírva. Az információs táblák sötétek, a hangosbemondó elnémul, a pályaudavoran megáll az élet, a beérkező vonatokról leeszállítják az utasokat, ennyi volt.
Nincs mit tenni, kis családommal kocsiba vágtuk magunkat és röpke 2 óra alatt kint is voltunk.

Így érkeztem ki ma, ezüst vasárnapon Bécsbe...