Ünnepek utáni gondolatok

Ha visszapörgethetnénk az időt, akkor csak azért kérném, hogy újra, mondjuk december 23. legyen, hogy a karácsonyi jókívánságaim messze földre eljuttathassam, hogy leírhassam milyen gyönyörű az első karácsonyfánk az új lakásban, hogy mennyire gyönyörűek a fények, hogy szenteste meghitt családi légkört semmi sem tudja felülmúlni. De nem hagynám el megemlíteni karácsony első napját sem, amikor a nagy család, közel 45 fő egyszerre zengi karácsonyi fényáradatban a Mennyből az angyalt, vagy a vidéki karácsonyozást a "kis űrhajós" vidám és boldog mosolygásával. Aztán ott volt egy hét éves ünnepelt, aki megilletődve várta, hogy gyertyafújás közben valami igazán szépet kívánhasson. Aztán alig, hogy felocsúdtunk a bejglis, halászleves, krumplisalátás mámoros illatokból már visított is az újévi malac, durrant a pezsgő és becsúsztunk a újra egy újabb évbe.

Mivel azonban nincs ilyen idő-visszapörgető szerkezetem csak remélni tudom, hogy mindenki legalább annyira békésen, boldogan, meghitten ünnepelt, mint amennyire szerettem volna kívánni.

Túl tehát a morzsa-partykon, lassan kifogy a mélyhűtőbe passzírozott karácsonyi menü is, elfogyott az utolsó üveg szilveszteri pezsgő, megettük a virsliket nagy lendülettel és lelkesedéssel belevetettük magunkat a 2010-es évbe, s hogy ez a nagy schwung minél tovább tartson, múlt pénteken elrepültünk...