Hóhelyzet-jelentés

Pjulcsy egy korábbi gondolatmenetét folytatva, de legalábbis általa elindítva, miszerint az egész hozzáállás kérdése, örülhetünk a hirtelen leesett hómennyiségnek vagy bosszankodhatunk is rajta, persze attól jobb nem lesz. Úgy vélem ennek az igazán téli időjárásnak az örvendetes ténye nem korhoz, vagy egyénhez, sokkal inkább helyzethez, napszakhoz kötött. Így például én magam nagyon tudok mosolyogni a hófehérbe öltözött kertünk láttán, egészen addig, amíg észre nem veszem, hogy nem csak a szomszéd ház tetejére, a kerítés peremére vagy a lépcsőnkre ült rá közel 20 cm hó, hanem az kisautónk is eggyé vált a szikrázóan fehér udvarral. Ez olyankor, amikor a munkából való előkéséhez csak a kocsi jelenthette volna a ments várat nem mutat szívderítő látványt. Van bizony olyan is, amikor a reptéren a felszállásra várakozók érdeklődő tekintettel böngészik, mikor startol végre a járatuk és amikor már az izgalomtól kipirulva rohannak egyik kaputól a másikig és azt remélik "talán most végre beszállunk" és talán el is indulunk, vörös villogó felirat jelenik meg a kivetítőn: TÖRÖLVE. A kétségbeesett utazó pedig hirtelen felocsúdásból azt sem tudja merre induljon, kit kérdezzen. Végül a reményt vesztett utasok szomorúan kullognak a kijárat felé, lassan vánszorog mögöttük a bőrönd, húzná vissza őket, de minek, a reptéren csak a kávézókban zavartalan a kiszolgálás. Az ember üveges tekintettel bámul ki a vonat vagy a taxi ablakán, ami a kiindulóponthoz viszi vissza. A szerencsésebbek újra hazaérkeznek, ahol a meleg családi kör várja, egyesek viszont pont ettől a melegséges fogadtatástól estek így el. Így tehát nálunk együtt ebédelt a család, és már csak mosolygunk a édesanyám és nővére terminálos beszámolóján. Az a szegény német lány pedig, aki végig sírta a reptérről visszatartó vonatutat, mert nem jutott haza, remélem, hogy mihamarabb hazai földön landol szerencsésen, épségben és családi ölelésben.

...És csak mert minden rosszban van valami jó, már alig várom, hogy holnap délelőtt végigszánkázzák a hófödte dimben-dombon, és nincs is kellemesebb és hangulatosabb, mint hátradőlve a meleg lakásból figyelni a hatalmas pelyheket egy békebeli saját készítésű tejbegríz és egy zamatos forralt bor társaságában. Közben pedig persze szörfözni az interneten és jéééééé, új blogokat felderíteni. Most vettem észre, hogy kedves barátnőm Eszti is az internetes naplóírásra adta a fejét, és még nagyobb öröm, hogy ekkora ösztönző erővel bírtam. Fogadjátok Őt is szeretettel, legyen kint verőfényes napsütés, zuhogó eső, vagy fagyos zimankó!
Hajrá Eszti!!!