...Prágába

...múlt pénteken elrepültünk Prágába.

Néhány évvel ezelőtt drága barátnőmmel édes kettesben gondoltunk egyet, vonatra szálltunk és meg sem álltunk a cseh fővárosig. A kedves kis utcákon, gyönyörű épületek közt tett andalító séta és az ízletes barna sör annyira lenyűgözött, hogy azt reméltem, ide minél hamarabb visszatérek még.
Néhány évvel öregebben és bölcsebben eljött hát az idő és hatod magammal, köztük az én Herzallerliebstemmel és a Balatoni turizmus gyöngyszemeivel repülőre ültem és a felhőket átszelve újra ott voltam a százarcú Prágában.

Ez az a város, amit igazán nem lehet elmesélni, mert látni, csodálni, érezni, élvezni kell.
Persze a képek valamelyest kárpótolják azokat az utazáskedvelőket, akik régen vagy még sohasem voltak Prágában, de ezek sem adják vissza a város kedves, varázslatos hangulatát.
Így, hogy három napon keresztül zuhogott a hó még szebb volt, olyan volt mint egy meseváros. Habár ez az idő megnehezítette a menetelést, a jó öreg Becherovka minden alkalommal életet lehelt a fagytól elgémberedett végtagjainkba. Így, feszes tempóban ugyan, de szinte minden olyan látnivalót kipipáltunk, amit a Prágába látogatónak meg kell tekintenie.

A száztornyú Prágának nevezett város az utóbbi időben méltán vált a nemzetközi turizmus egyik lengépszerűbb célpontjává. Hosszabb rövidebb idő alatt gyakorlatilag minden fontos nevezetességet el lehet érni, miközben városrészről városrészre bandukol az idegen. Az Óváros, az Orloj, a Tyn templom, a Károly híd, a Várnegyed a Kisoldal, az Újváros rész, a Vencel tér, csak néhány dolog (a teljesség igénye nélkül) amiknek megtekintése már már kötelező.
Nagyjából mi is ezen az útvonalon haladtunk.

Addig addig róttuk első nap a havas utcákat míg végül kilyukadtunk az Óváros főterén.

Másnap aztán a szűnni nem akaró hóesésben átkeltünk a Károly hídon és a Kisoldalon felemelkedve elfoglaltuk az egész Várat.

Az egész napos menetelés után igazi cseh kocsma hangulatban volt részünk, Prága egyik leghíresebb sörfőzdéjében, az Ú Flekúban "pihentünk", ahol az ízletes knédlit és a cseh barna sör zamatát élveztük.

Utolsó napra maradt az Újváros rész főtere, a Vencel tér, érintőlegesen ugyan, de néhány pillanat erejéig a híres cseh festő Mucha múzeumába is betértünk, végül a régi városház tornyából csodáltuk a hófehérbe burkolózott várost.

Az igazi téli időnek köszönhetően a hazatérés kissé nehézkesen alakult, mert a nagy havazás miatt lezárták a repteret, így csak jó két óra késéssel tudott a kifutó pályára becsúszni a gép.

A hosszú és viszontagságos éjszakai hazatérés után könnyed fáradsággal pillanatok alatt mély álomba zuhantam. Prága ezúttal is felejthetetlen élményt nyújtott, amiből úgy érzem sohasem elég, mert ez a város annyi kincset rejt magában, amennyit elképzelni is nehéz.

... és hogy visszatérek-e még oda?

Egészen biztosan!!!