Megérkezett...

Le a télikabáttal, szekrénybe a csizmával, kesztyű sapka sál pihenőre, helyette napszemüveg, lenge ing, nyári kiscipő, csak egy leheletnyi kardigán, ami a hosszú sétában a tűző napsütésben csak derékmelegítőnek tart velünk. Elkezdődött és most már óhatatlanul és végérvényesen is megérkezett a várva várt, a vágyott, az állandó kérdéseink tárgyát képező napsütés, virág és lócitrom szag, az enyhe csiklandozó szellő, megindultak a rügyek, elkezdődött a tavasz. Itt Bécsben is érezhetően megváltozott a világ, a garázsból kigördültek a téli álmot alvó nyári autók, porschek, jaguárok persze szigorúan tető nélkül, és újra az utca köveit koptatja Bécs elengedhetetlen és kizárólagos védjegye, a fiáker. Továbbá hemzseg a város a szabadtéri programoktól, itt a Rathaus Platzon például Montain bike fesztivál volt, aminek különösen az én Herzallerliebstem örült és persze az ő csillogó szemei engem is igazán boldoggá tettek:))) (ezt csak neked huligán!). Ja és olyan bringát láttam... (Ezt pedig neked Hoolijuli:)))).
De nem csak élet- hanem a múzeumlátogatási kedvünk is visszatért és mivel hétvégi vendégeim művészetkedvelők mi több maguk is a művész világ népes táborát erősítik, az általuk felállított választékból közös döntés alapján ezúttal egy fotókiállítás látogatói voltunk.
A karlsplatzi Wien Museum amerikai fotósok képeiből készített egy összeállítást Big City címmel. A kiállítás az 1940-es és 1980-as évek közötti New York pezsgő, dinamikus, szabad életéből mutat pillanatképeket, olyan neves művészek lencséiből, mint Diane Arbus, Saul Leiter vagy Joel Meyerowitz. Ebben az úgy nevezett Street Photographyban egy olyan modern-városi költészet nyilvánul meg, ami radikális újítást hozott a képi nyelvben. A városi lét energiáját és ritmusát vegyíti a képekben, mely visszaadja a folytonosan mozgó áradatot, az állandó változást és fókuszba állítja a szociális ellentéteket.
Ez megint csak egy kedvcsináló volt, olyanoknak, akiket érdekel a művészet és a fotózás persze csak amatőr szinten. Mert akik az effajta hírek és kiállítások iránt érdeklődnek azoknak figyelmébe ajánlom ezt a honlapot mert itt mindig értesülhet az aktuális kiállításokról, hozzászólhat, böngészhet... na ez meg egy kis reklám volt.

A Ring lassan rózsaszínben pompázik, a Volksgarten tele nyíló virágokkal... ennél több kedvcsinálót????

Kora tavasz hóeséssel

Rendben, vettem a lapot!!!! Olvasószámláló és pöttyök ide vagy oda, ha nem írok semmit, akkor nincs mit olvasni, így aztán várhatom, hogy gyarapodjanak a "cserkók".
Tegnap sétálni indultam, jobban mondva csak a BIPA-ba (az itteni drogéria) tartottam és ezt láttam:

Sajnos a kép nem sikerült annyira jól, mint amennyire lenyűgöző látványt nyújtott, de a lényeg, a Stephans Dom egy kora tavaszi naplementében, az ég (nagyjából) tiszta volt, a nap sütött, mosolyogtam, végre ITT A TAVASZ!!!!
...

Aztán néhány órával később villámlott, dörgött egy hatalmasat és elkezdett szakadni a HÓ!!!!

Úgy látszik még sincs tavasz.

De magáért az élményért megérte!:)

Pöttyök

Kedves Olvasóim, új külsővel jelentkezik Bécs!!!!
S mivel a kommentek alapján nem tudom felméreni, hogy pontosan hány érdeklődője is van a naplómnak, feltettem egy cserkós számlálót, úgyh semmi kényszer, csak olvasgassatok :)

Alles Walzer!

Most, hogy itt Bécsben is beköszöntöttek a sanyarú böjti napok, egy kis nosztalgiából felidézem az itteni báli időszak egyik meghatározó eseményét. Természetesen nem másról lesz szó, mint arról a csodálatos táncos mulatságról, amikor a férfiak frakkot vagy szmokingot öltenek, a nők fényes, csillogó, szivárvány színekben pompázó földig érő ruhába bújnak, előveszik a táncos topánt és hajnalig táncolják a díszes termekben a walzert. Nem volt ez másképp nálunk sem, hiszen az osztrák főváros egyik híres és nívós báljának ad otthont a követség immáron sokadik alkalommal. Ezúttal viszont jómagam is a bálozók népes táborát erősítettem félig a szakma kívánta így, félig pedig mint vendég voltam jelen. Komoly fejtörést okozott természetesen a ruhaválasztás (mint mostanában elég gyakran lsd. esküvői ruha), és ismét nem a választék hiánya jelentett gondot, inkább a ruhák értéke. Sajnos nem vagyok gyakori bálozó, így gondolnom kellett arra is, hogy a táncos hacuka a későbbiekben is jó szolgálatot tegyen és ne porosodjon a szekrény alján. Végül az elegáns feketénél maradtam (fekete földig érő szoknya, fekete felsővel és piros kiegészítőkkel). Mondván (remélhetőleg) a fehéret az ősz folyamán viselek majd. Az est, mint minden bál nyitótánccal indult és mi más is lehetett volna ez a keringő fővárosában , mint az örök és csodálatos wiener walzer :) A táncosok között voltak első bálozók, jószerivel korombeliek, másoknak pedig már magától járta a cipellő a táncot. De a korosztályhoz méltóan nemcsak a polka és a keringő volt terítéken, külön teremben diszkó zene szólt, a sörsátorban pedig jazz, twist és mulatós egyvelegre lehtett ropni.

Habár a császár korabeli bálok hangulatát csak részben lehetett fellelni a remek mulatság volt volt, így a következő táncos esten az én cípőm is magától fogja járni a saját táncát.

We are the champions...

Bécs megetelt élettel. Egy hétig teljesen más színben láttam a világot, nem a megszokott monotonság, az egyedüli étekzések, az esti unalomüző dvd-zés, amikor a nap fénypontja, ha kiszaladhatok a közeli élelmiszerboltba.
Nem, az elmúlt napok az önfeledt kacagásról, az éjszakába nyúló beszélgetésekről, a végig bőgött szerelmes filmekről, a habos kakaóról szóltak.
Az osztrák főváros tehát mind amellett, hogy gyönyörű ősszel, meseszerű karácsonykor, még így a tél végi szürke, lehangolt hétköznapokban is képes arra, hogy magával ragadja, kiszakítsa fásultságából lakóit.

Ehhez persze szükség van egy őrült Queen rajongóra, néhány mikrofon- pótlóra és persze a szédületes Freddy Mercurira!!!

Oltári zokni :)

A hétvégén végre valahára megint kiállításon voltam és habár eddig sem lőttem mellé egyszer sem, azt hiszem mind közül ez hatott rám a "legtartósabban". Biztos, hogy még napokig, hónapokig fogom emlegetni és jó ideig itt cikázik majd a gondolataimban, de októberig bizonyosan.
Azok a színek, a vonalvezetések, az a pompa és elegancia.

A kiállítás pedig az ESKÜVŐ KIÁLLÍTÁS 2009 volt!!!! :)

Valahogy úgy tudnám a legjobban érzékeltetni a hangulatát, mint abban a filmben (Azt hiszem Oltári vőlegény a címe), amikor egyszerre több száz vagy ezer menyasszony rohan a férfi után mind esküvői ruhában, csak itt nem a pasi után kellett szaladni, hanem egy szép ruha, egy jó dekoráció, ötletes meghívó után. Ennyi ifjú arát egy kupacban még soha nem láttam. (illetve mégis, kb 6 éve szintén ezen a rendezvényen)
Már azt sem tudtuk hol járunk, volt olyan stand amely előtt többször is elhaladtunk, de mindig másik szórólapot nyomtak a kezünkbe. Láttunk jégszobrot, csoki- és pezsgőszökőkutat, feldíszített riksát ...
Persze legnagyobb tolongás a nagy teremben volt, ahol az esküvői ruhaszalonok sorakoztak és mint leendő ara, ezt a mókát én sem hagyhattam ki. Rögtön az első kiállítónál be is kéredzkedtem egy ruhapróbára. Kinéztem az elképzeléseimhez HASONLÓ (csak hasonló) ruhát és septiben bele is bújtam. Azt azért előre bocsátanám, hogy elsődleges szempont, mivel konkrét elképzelés nincs, hogy meglegyen a óóóóóóóóhhhhh.....hhhhhhhhh-hatás (nagyjából lélegzetelállító pillanatként írnám le). Na ez az, ami az eslő próbálkozásnál kapásból nem sikerült. Maga a ruha nem volt csúnya, sem habos babos vagy ilyesmi, hanem amikor kibicegtem benne a "nagyközönség elé", bicegtem, mert menni nem nagyon tudtam, tekintve, hogy kb két számmal kisebb volt mint én, így aztán ebből adódóan az a vicces helyzet állt elő, hogy kikandikált alul a kecses fekete alapon színes pöttyös zoknim. Hiába probáltam kicsit rogyasztva körbe körbe forogni, még fátylat is adtak rám, a "csodálatos lábbelimről" senki sem tudta levenni a szemét. Leginkább talán ezt tudnám felróni a kiállításnak. Én úgy gondolom, hogy a ruhapróba legyen meghitt, családias és szűkkörű, mert hogy minden menyasszony szép, az oké, na de itt, ha az álom ruha kissebb vagy éppen nagyobb néhány számmal, akkor ne bámuljon már több száz idegen, mert a fekete zoknimat látva, biztos nem az volt az első gondolata az épp arra járónak, h na ez "de szép mennyasszony"... :)

Ettől függetlenül az esküvő kiállítás tényleg jó muri, és kellemest a hasznossal, rengeteg ötlettel gazdagítja a látogatót. Ezek után csak győzzük kivárni ezt a néhány hónapot...

Urbino doktor, Hebrentsch kisasszony, és dancing queen...

Érdekes kérdést "szegezett" nekem drága rokonom, barátom, blogos (és lelki) társam,Pjulcsy nem minden hátsó szándék nélkül, ezért akármennyire is kell törnöm a fejem, nem hagyhatom megválaszolatlanul.

Tehát a játék első fele: sorolj fel 5 könyvet, melyeket az elmúlt évben olvastál.
Bevallom már délután láttam, hogy mi a feladatom, megnéztem más blogolót milyen műveket sorolt fel és kíváncsi lettem volna mennyi ideig tartott feleleveníteni a 2008-as könyvélményeket. Aztán rájöttem, hosszas gyötrődés után, hogy az én esetemben a tavalyi évben az olvasás kevésbé a kikapcsolódást szolgálta, mert júniusig diplomamunkát írtam és államvizsgára készültem, az ahhoz felhasznált szakirodalmat pedig most inkább nem részletezném, mert nem szeretném elriasztani az "internetes naplóm" lelkes olvasóit.
Tehát csak félévben gondolkodom:) így csak négy könyvet tudok felsorolni.
A nyarat Gabriel Garcia Márquez: Szerelem a kolera idején című könyvével kezdtem, aztán Marian Keyes: Unter der Decke (nem tudom a magyar címét),
Tolvaly Ferenc: El Camino
és elkezdetem és jelen pillanatban is Truman Capote: Álom luxuskivitelben-t olvasom, elbeszélések, kisregények.
Emellett rengeteg rengeteg eskövős magazint!!!!!!:))))

A játék második felében pedig filmeket kell írnom. Talán valamivel egyszerűbb... vagy talán mégsem... nem azt hiszem ezeket még nehezebb összeszedni...ajjajjj

Moziban???? Jaj igen, rengeteget voltunk moziban, mert én ugyan nem hiszek ezekben a játékokban, de tavaly mindenféle honlapon beneveztem mindenféle filmes játékra és csaknem havonta moziba jártunk, mert számomra is hihehtetlen volt, de nyertem. El kell mesélnem az első alkalmat, amikor is a Petőfi Rádió hírdetett játékot a én meg brahiból beküldtem interneten, fogalmam sem volt milyen filmről van szó. Néhány nap múlva telefonáltak, hogy nyertem és így néztük meg a Juno című filmet. Aztán megint nyertem, azt hiszem origo filmklubbal és így láttam a Narnia krónikái 2-t. Sőt így láttam a Távolság íze című filmet is.
Na de azért nem mindig ragyogott fejünk felett a szerencse csillaga, de kedvünket nem szegte az sem ha nem nyertünk, azért csak eljutottam így is a moziba. Jót nevettünk és sírtunk kispajtásommal a Sex és New Yorkon és fergetegeset roptunk (ülve) a Mamma mia-n.:))))
És ezek csak a mozik. Legutóbbi filmem és nagy kedvencem, az elragadó és bájos Audrey Hepburn és az Álom luxuskivitelben.

Jók ezek a játékok (nem csak azért, mert ráveszem magam, hogy írjak a blogomra) mert legalább átéljük kicsit újra azt az élményt, amiért kezünkbe vettük azt a bizonyos könyvet, vagy amiért elmentünk a moziba vagy amelyért leültünk a tv elé.
Most megyek és megnézem, hogy a "hol a cica? Cica, cica, cicaaaa...!!!"
(Játék: melyik film végén hangzott el ez a kiáltás?);)