Isten adta ajándékunk a szabadakarat. Ha akarok megyek, ha akarok maradok, ha akarok nevetek, ha akarok sírok, ha akarok mesélek, ha akarok csöndben vagyok, ha akarok írok...
Így hát táncra perdülök újra, új lépésekkel, lehet, hogy néha lassabb lesz, néha gyorsabb, néha megint megállok, pihenni egy kicsit, de űgy tűnik ezt már abbahagyni nem fogom, nem tudom.
Őszintén bevallom mindennap ide-idetévedtem, és örömmel töltött el a cseresznyék rohamos növekedése, még akkor is, ha egy nap egy olvasó többször belekukkantot hátha került új bejegyzés az oldalra. A kedves, bátorító kommentekről nem is beszélve.
Az életben annyi érdekes pillanatot él át ember, ami megindítja, annyi inger éri, amit szívesen megosztanánk és miért ne tennénk.
Így hát kedves bloggerek vigyázat, visszatértem, már nem vagyok bécsi lány, és már nem vagyok mennyasszony sem.
Tánc lesz ez, könnyed és elegáns, kedves és bájos, pajkos és bohém, remélem élvezni fogjátok és velem tartotok.
Lássuk lelekes olvasóm Lili kérdését, aki azt kérdezte hogy tudtam ilyen gyorsan elhelyezkedni.
Szeptember elején kikerültem a "Hivatal" (Ordas Tordas Farkas R. H. egykori kollegám után szabadon) fogságából, és itt tulajdonképpen nem rossz értelemben vett fogságából, hiszen ez egyben biztonságot is jelentett, tehát kikerültem, nyakamba szakadt a nagy (kényszer)szabadság és mint minden tettre kész ember én is elkezdtem küldözgetni az önéletrajzomat. Gyakorlatilag ez volt az első hely ahová behívtak, eljöttem, kérdeztek, válaszoltam, és tulajdonképpen itt jön a megmagyarázhatatlan, amihez nem kell más csak szerencse és hit, mert ha az ember hiszi, hogy neki a jó Isten valami nagyszerűt tartogat és meg tudja tartani az optimista hozzállását, akkor előbb utóbb beteljesül a vágya. Én hittem, visszahívtak és felajánlottak egy olyan poziciót, amit örömmel elfogadtam, így lettem két hét álláskereső, életemet otthon tengető kesergőből, pénztkereső, munkahelyre járó boldog, néha kicsit kifacsart dolgozó Nő!
...és habár tényleg iszonyú korán kelek, és van hogy késő este botorkálok haza, azt hogy minden nap élvezthetem útközben a csodás őszi hangulatot, és hogy a lehulló levél záporában sétálhatok nap mint nap megér ezer hajnali vekker csörgést.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
12 megjegyzés:
Éljen! Éljen!
Örülök, hogy így döntöttél:D
Örülök,hogy újra itt vagy pozitívan és változatlanul várom a híreket !
En is orulok! :) Koszonom, hogy reagaltal a kerdesemre, de igazabol nem erre gondoltam (ezt az eddigi irasaid alapjan el tudtam kepzelni). Amire kivancsi vagyok, az az, hogy konkretan mit es hogyan talaltal? Hogy egy nyiltszivu, ertelmes, jot-akaro, gondolkodo, optimista ember (ugy kepzelem, hogy Te ilyen vagy) - egy uj tapasztalasokban hemzsego evvel a hata mogott, s egyuttal a csaladalapitas kuszoben - merre indul tovabb? Hogy tudtal-e valoban jo elfoglaltsagot talalni? S ha igen, akkor hogyan? Internetes allaskereso oldalon? Vagy? :)
És mi az álommeló? Én is kíváncsi vagyok :)
Hogyan? Böngésztem a neten, elküldtem kismillióra helyre, behívtak, felvettek. Egy új kommunikációs szolgáltató céghez kerültem asszisztensek. Állommeló??? Nem tudom olyan létezik??? Én itt jól érzem magam, sok mindennel foglalkozom, van ami még nekem is új, ezek a legjobbak, mert igazi kihívást jelent. Egyelőre tényleg azt gondolom, h a szerencse csilaga alatt születtem, de ahogy a mondás tartja egyszer fent egyszer lent, nem megy nekem sem mindig könnyen, csak mint egy megrögzött optimista, ha becsuknak egy ajtót, hát bemegyek az ablakon vagy kopogok egy másikon.:)
Bemész az ablakon, hmm?
Na, ezt a hozzááállást vajon hol és kitől tanultad Szívem??! :))
Remélem, kitaláltad, ki a "Névtelen"!
Bocs, csak még kezdő "hozzászóló" vagyok. :)
Masra szamitottam, hiszen azt irtad, hogy beteljesult a vagyad, hit, szerencse stb. ... - optimizmus, hogy beered a minimummal, ami szembejon, es ugy gondolod, hogy nem letezhet alommelo??? :S
Nem tudtam, akkor amikor felvettek, hogy milyen lesz, csak azt tudtam , hogy kiválasztottak, sok száz jelentkező közül olyan poziciót kaptam, aminek igazán tudok örülni. Számomra az "álom"-szerű valami természetfelettit, varázslatosat jelent, álompár vagy álomutazás, de egy munkahely az munkahely én még nem hallottam olyan emberről, akit elvarászolt volna a munkája (kivéve persze a művészeket). Elégedett vagyok, nem érem be a minimummal, mert arra törekszem, hogy mindenből kihozzam a maximumot. Az volt a vágyam, hogy kapjak egy jó állást, ez be is teljesült.
Epp azt akartam Neked mondani, amire a balesettel kapcsolatban rajottel, hogy az Elet, a mienk es a masoke is, egy 'kincs' vagy mindenesetre egy olyan lehetoseg, ami barmikor veget erhet... Ebbol logikusan kovetkezik, hogy szamomra nagyon fontos a munkam (is), hiszen ezzel toltom az ebrentoltott idom legalabb felet, azaz az eletem jo reszet, mint ahogy altalaban mindenki, aki dolgozik (es gondolom, Te is)... nem eleg, hogy sok idobe telik a keszulodes-odautazas-maga a munka-hazautazas-a munkanap levetkozese, meg a fennmarado ido nagy resze is errol szol, mert eszunkbe jut, tartjuk a kapcsolatot a kollegainkkal, kellekeket (pl. ruhakat) vasarolunk, es egyeb donteseket is (ami lehet gyerekvallalas, lakohely valasztas) a munkahelyunk fuggvenyeben hozunk meg. A masik, szamomra talan meg fontosabb szempont, hogy a munkankkal hatassal vagyunk az egesz vilagra (masok eletere, az allatokra, novenyekre, kovekre, az egesz Mindensegre). Ezen nem lehet vitatkozni, mert ez igy van - viszont azt mar mindenki maga donti el, hogy milyen hatassal szeretne lenni, mibol szeretne 'kihozni a maximumot'... mert egyaltalan nem mindegy, hogy mibol!!! Tobbszor hallottam mar, hogy 'de ha en nem csinalnam, akkor ugyis csinalna mas' – ez nem igy van, mert ha valamit erkolcsi okokbol senki nem vallal el, semmi penzert, akkor az nem lesz megcsinalva. (Oke, szelsoseges eseteket leszamitva, amikor pl. megfenyegetnek, de ez az emberek nagy reszevel szerencsere nem tortenik meg.) Az is veszelyes jatek, hogyha azert csinalsz valamit, azert orulsz neki, mert allitolag X emberbol valasztottak ki, vagyis maris ugy erzed, hogy – ismeretlenul is, de az neked mindegy, egy a lenyeg, hogy: elismernek. Nem tudom elhinni, hogy kepes voltal ugy elvallalni egy munkat, hogy azt sem tudtad, mirol van szo!!! A harmadik, hogy bizakodni kell! Kulonben robotta valsz!!! Teljesen abszurd, hogy szerinted a munka egy olyan valami, amit – a muveszeken kivul – senki sem szeret igazan, de el kell fogadni, sot ugy illik, hogy orulni kell neki, hogy egyaltalan, legalabb 'a mienk' – ez egyszeruen hulyeseg! Bar eleg elterjedt ez a hozzaallas, de nehogymar el se tudd kepzelni, hogy ez maskent is lehet?! Es nemcsak 'a muveszeknel'! Igenis, van valasztasunk, hogy mivel toltjuk az eletunket, es szerencsere vagyunk, akik valasztunk is, nem pedig csukott szemmel sodrodunk. Nem mondom, hogy az atgondoltsag ellenere idonkent ne ernenek meglepetesek vagy ne kerulnek kenyszerhelyzetekbe (zsakutcakba), ez termeszetes, mert nem vagyok 'lato', ill. nyilvanvalo, hogy a korulottem levo vilag nem mindig olyan, ahogy en azt elkepzeltem/olvastam/hallottam/tanultam. Mindenesetre barmi is tortenik ezen az uton, joleso erzessel tolt el, hogy tudom, hogy legalabb megprobaltam igazan megbecsulni az eletemet, a mat, nem pedig a holnapra, a tavoli, sot lehet, hogy soha el nem jovo nyugdijas eveimre vagy a leendo gyerekeimre, a rendszerre, a penzhianyomra, a szomszedra stb. tologatom a felelosseget. Az ilyen haritas csak allando, 'tarsadalmiasitott' elegedetlenseget, kozonyt, agressziot es egyeb negativ energiakat, betegsegeket szul. Vagy lehet, hogy az is jo/kell Isten szerint? Nem tudom, csak gondolom, hogy nem. Az emberek elkepzelese szerint pedig biztos, hogy nem kell, legalabbis azt hallani, hogy a tobbseg paradicsomi, nem pedig pokoli allapotokra vagyik, csak eppen fel sem fogja, hogy rajta is mulik, es egy ilyen alapveto dolgot, hogy mire szanja a napjai felet, nem gondol at.
Először is köszönöm ezt a részletes kissé számonkérő, mély gondolatmenetet.
Nem igazán értem ezt a kiejelentésed: "Nem tudom elhinni, hogy kepes voltal ugy elvallalni egy munkat, hogy azt sem tudtad, mirol van szo!!!" Pontosan hol is írtam, hogy nem tudtam miről van szó? Új pozicíó volt, számomra új, amit szerettem volna, mert gondoltam, megálllom majd a helyem. Mégis mivel ebben a munkakörben még nem próbáltam ki magamat, bizony sok ismeretlen és új helyzet elé kerültem. De úgy érzem egyre magabiztosabban tudok helytállni. Nem azért örülök mert "kiválasztott" vagyok, bár valljuk be az azért minden embernek jól esik, ha kitűntetik (pozitív értelmeben). Azért vagyok hálás, m kiválasztottak ERRE a pozicíóra. Olyan munkát kaptam, amiben jól érzem magam, amiben megtarhattam saját személyiségemet, ahol kamatoztatni tudom tudásomat, ahol elismernek, szeretnek.
Az álommelóról alkotott nézeteddel nem szállnék vitába, számomra mást jelent ez a jelző, amit én a munkával nem tudok összhangba hozni.
Nem gondolom, hogy csukott szemmel sodródnék, nagyon nem, és szerintem erre egyik mondatommal sem utaltam. Egyetértek azzal, hogy valaki nem érzi jól magát a bőrében a munkahelye miatt hiába keres iszonyatosan jól, lépni kell, mert mit ér a pénz célok, egészség és boldogság nélkül. Ugyanakkor olyan világban élünk (és ez is lerágott csont), amiben az anyagi biztonság életünk egyik fontos (természetesen nem a legfontosabb) mozgatórugója. Így persze a felelősséget nem háríthatjuk a jövőben elénk kerülő kihívásokra, mégis jó úgy felkelni és munkába indulni, hogy tudom merre tartok és egyáltalán jó úton járok. Azt gondolom nehéz, de pont ez az amiben segít a kitartásunk és bízni akarásunk, az anyagias és 'tarsadalmiasitott' környezethez úgy alkalmazkodni, hogy közben ne adjuk fel meggyőződéseinket, és a legfontosabbat, a hitünket.
Ne haragudj, hogy ilyen sokara reagalok! Nem jott az ihlet. :o Nem kritizalni akartalak, hanem 'beszelgetni', mert csodallak, hogy hogy tudsz mindennek ilyen 'artatlanul' orulni. Szeretnek en is ilyen lenni. :) Az elobb olvastam egy cikket: http://www.nlcafe.hu/ezvan/20100603/idozitett_bombakent_ketyeg_sajat_onzesunk_/ - valami hasonlora gondolok, amikor allast valasztok. S amikor annyira lelkesen beszamoltal az uj allasrol, azt gondoltam, hogy az en kriteriumaim szerinti remek munkarol van szo. (Az alommelo szerintem is ertelmetlen kifejezes, nem is en irtam...) Ami engem illet - bar ennek en sem tudok 100 szazalekosan megfelelni - , nem szeretnek, sot nalam ez ennel komolyabb, mert keptelen vagyok olyan cegnek dolgozni, amelynek a tevekenysege mindenkire nezve karos (pl. X-dik fele kommunikacios szolgaltato, aki karos sugarzasoknak tesz ki minket) vagy masok, akiknek a termekei egyszeruen feleslegesek, es nagy reszuk a kukaban vegzi, meg hasonlok. Szeretnem, ha ez megvaltozna, hogyha nem kellene azert teljesen felesleges cegeket alapitani, hogy az ember megeljen, hanem ehelyett inkabb pl. az altalanos 40rol heti 20 orara csokkenne a munkaido. Tudom, hogy ez egy nagyon kenyes kerdes, hogy mi karos es mi szukseges - rossz, hogy en viszont a nap minden perceben igy gondolkodom, ezert allando lelkiismeretfurdalasom van, mindenert, mert termeszetesen en sem akarok remete eletet elni, szeretek pl. utazni, sot telefonalni is. Ugy gondolom, hogy karos dologbol tul sok van, hasznos dolgokbol pedig tul keves (pl. biozoldseg). S hogy a karos oldal annyira elaraszt mindenkit szimpatikus reklamokkal, jo fizetesekkel, hogy a tobbseg at sem gondolja, hogy minek mi a kovetkezmenye. A masik dolog, ami duhit, az az, hogy a Foldet pillanatok alatt kornyezet=emberbarativa lehetne tenni, mert a tudomanyos ismeretek megvannak hozza (evtizedek ota autozhatnank koolajszarmazekok nelkul, es a genmodositott novenyekre sincs szuksegunk), csak ez egyeseknek olyan szinten nem all erdekeben, hogy ha valaki komolyan foglalkozik ilyesmivel, akkor megfenyegetik stb.. :( Hogy a kerdesedre is valaszoljak: ne haragudj, felreertettem azt a mondatodat, hogy 'nem tudtad, hogy milyen lesz...'. Remelem, majd irsz meg! Tetszettek az ujabb bejegyzeseid - klassz csupa pozitiv dologrol olvasni. Mintha sosem lennel rosszkedvu vagy maganyos, nem zavarna semmi a vilagon, soha nem bantott volna meg senki. :)
Megjegyzés küldése