2009. október 3.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két gyerek, akik önfeledten rótták Somogyország dombjait...és akik minden óvaintés ellenére házasodásra adták fejüket... és hogy ne csak jogilag tartozzanak össze, hanem igazán egy életre szóljon, oltár elé álltak és Isten szent színe előtt fogadtak örök hűséget egymásnak. És hogy milyen volt... szavakba önteni nem lehet, jöjjenek hát ismét a képek, amik remek fotósunknak köszönhetően (akinek honlapján néhány nap múlva további fotók láthatóak majd)szinte élethűen visszaadják a hangultatot, így ha csak egy pillanatra is visszarepít minket a NAGY napra, legyen az néhány nap, hónap vagy akár 30 év távlatában.

No és akkor lássuk...

Itt is volt ám készülődés, nem is kicsi

...azok a fránya gombok.

Nagy volt a sürgés-forgás a lányos háznál...

A templom előtt is folyt a lázas készülődés, a család kis tündérei... egyszerűen gyönyörűek voltak

Ma már csak mosolygunk az utolsó perceket megelőző stresszes helyzeteken, de bizony a bevonulás pillanatában mély sóhajok kíséretében kapkodtunk levegő után... de itt vagyunk, megvagyunk.

Aztán a kezdetét vette a szép szertartás... és imádkozott mindenki az új asszonyért.

A szertartás legmeghatóbb pillanata, a szeretetteljes ajándék a drága családomtól...

Itt már nem mint jegyespár vonulunk, immáron férj és feleség...

Kint aztán nyakunkba a rizsa...

Ezúttal valóban itt volt mindenki aki számít...

Majd beszálltunk a "meseautóba"...:)

És hetedhét országra lakodalmat csaptunk...

Táncoltunk együtt is...

Meg külön -külön is

És volt, hogy kihunytak a fények, csak néhány gyertya pislákolt és könnyedén libbentünk a Strauss zenéjére...

Szikrázó fényáradatban érkezett az est egyik fénypontja, a torta...

... a játék neve: "lássuk mennyire szeretsz"

Aztán a menyasszony rongyosra táncolta cipőjét, elrabolni nem sikerült...bár volt, aki próbálkozott...

Levetettük hát az esküvői gúnyát, többé már nem mint menyasszony vonultam be, hanem mint a ifjú menyecske.

... végül, de nem utolsó sorban az elmaradhatatlan vonatozás a legjobb masiniszta vezetésével.

Amikor kislány koromban az esküvőmről álmodoztam mindig csak azt képzeltem el milyen lesz a ruhám, lesz-e fátylam, de sohasem tudtam elképzelni milyen gyönyörű lesz akkor a napfény, ami besüt a színes fákon keresztül,

hogy ilyen simogató lesz a szél, ami kora ősszel lengedez,

és hogy lesz egy férfi, aki akkor, ott így néz majd rám.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki velünk volt, , aki velünk ünnepelt, aki bátorított, aki drukkolt és segített nekünk, aki imádkozott értünk.