2009. október 20., kedd

Küldetés teljesítve

A kezem remeg, a szívemre ólomként nehezdnek az utolsó szavak, minden egyes billentyű lenyomása súlyos és fájdalmas...
Közel egy éve táncba hívott egy blog, megtette első lépéseit, könnyed, lágy mozdulatokkal libbent jobbra balra és arra volt hivatott, hogy éltre keltse a gyönyörű bécsi keringőt.

2008. szeptember 12-én egy egy soros bejegyzéssel kezdődött minden, aztán lassan lassan magával ragadott a vágy, írni írni írni, habár sajnos töredéke került csak a bejegyzések közé azokból a gondolatokból, amiket valóban el akartam mesélni. Pedig elég volt egy könnyű séta, egy illat, egy nevetés, egy kósza szellő és máris beindult a gondolatáradat, azt hiszem ezért tartanak a régimódi írók tollat vagy ceruzát maguknál, hogy mindent azonnal papírra vessenek.

Elindult hát a tánc, a bécsi, az osztrák félénk, óvatos andantéval. Tánc közben figyeltem, szemléltem, nézelődtem, vártam, aztán felgyorsultak a lépések, felbátorodtam és egyre jobban magával ragadott a lendület, a hév és csak táncoltam , táncoltam, keringtem, hogy majd bele szédültem, néha még megbolondított egy kis punch mámor, volt hogy közben elvarázsolt az egyedülálló Klimt, néha mérgelődtem a vasutas sztrájkon, csodáltam az őszi színeket, cuppogtam a peronon, aztán elbódított a tavaszi virágillat, melegedtem az ifjú nap sugaraival, élveztem a forró nyarat... és csak forogtam, forogtam, forogtam egyedül.

A legszebb a táncban, és a legszebb volt ebben a keringőben is, amikor végre nem egyedül jártam, amikor elérkezett az a bizonyos pillanat, amire gyakoroltuk a lépéseket, ami hol nehéz volt és elkeserítő, hol izgalmas és lelkesítő, hol vicces és elgondolkodtató, az esküvői kiállítások, a ruhapróbák, frizura- és sminkpróbák, több kilónyi esküvői magazin átnyálazása, éjszakai meghívógyártás...
Gyertyafény, apró lámpafüzér, mosolygós emberek, meghatódott könycseppek és csak forogtunk, forogtunk, forgtunk együtt.

Most véget ért a tánc. Szép volt, élveztem minden pillanatát, mert ott vagyok minden szóban és betűben.

Köszönöm mindenkinek aki olvasott, aki írt, aki bátorított, aki bíztatott, aki csak a képeket nézegette, aki megkönnyezte vagy megmosolyogta, aki megcsodálta, aki élvezte, aki velem járta a Bécsi keringőt.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Miért ne lehetne a bécsi keringőt Budapesten folytatni. Sajnálnánk, ha nem találkoznánk újabb hírekkel.
mami

Julcsi írta...

Egyetértek mamival!
Mégha csak néha-néha is... de táncolj tovább!
Aztán elérkezik majd az az idő is, amikor egészen másról fog szólni a tánc!
Vagy éppenséggel abbahagyod és nem keringőzni fogsz, hanem mondjuk chachacházni:D Örömödben persze és azt sem fogod tudni magadban tartani:D
Tudom milyen érzés...

Lili írta...

Szia Norka! Szeretem a blogodat! Egy szep napon ratalaltam, es azota hol megnyugtatott, hogy igen, Te is, hol kikapcsolodast jelentett, hol felviditott, maskor drukkoltam vagy meglepodtem vagy - ismeretlenul is - Veled orultem. :) Ha nem folytatod, akkor hianyozni fog(sz)! Izgatottan vartam a fejlemenyeket, hogy Becs utan merre indulsz tovabb? Elarulnad, hogy milyen iranyt vett a karriered? Bamulatos, hogy megint hip-hop munkat talaltal - hogy csinalod? :)

Zsuzsi írta...

Én is azt mondom táncolj tovább !!!