Isten adta ajándékunk a szabadakarat. Ha akarok megyek, ha akarok maradok, ha akarok nevetek, ha akarok sírok, ha akarok mesélek, ha akarok csöndben vagyok, ha akarok írok...
Így hát táncra perdülök újra, új lépésekkel, lehet, hogy néha lassabb lesz, néha gyorsabb, néha megint megállok, pihenni egy kicsit, de űgy tűnik ezt már abbahagyni nem fogom, nem tudom.
Őszintén bevallom mindennap ide-idetévedtem, és örömmel töltött el a cseresznyék rohamos növekedése, még akkor is, ha egy nap egy olvasó többször belekukkantot hátha került új bejegyzés az oldalra. A kedves, bátorító kommentekről nem is beszélve.
Az életben annyi érdekes pillanatot él át ember, ami megindítja, annyi inger éri, amit szívesen megosztanánk és miért ne tennénk.
Így hát kedves bloggerek vigyázat, visszatértem, már nem vagyok bécsi lány, és már nem vagyok mennyasszony sem.
Tánc lesz ez, könnyed és elegáns, kedves és bájos, pajkos és bohém, remélem élvezni fogjátok és velem tartotok.
Lássuk lelekes olvasóm Lili kérdését, aki azt kérdezte hogy tudtam ilyen gyorsan elhelyezkedni.
Szeptember elején kikerültem a "Hivatal" (Ordas Tordas Farkas R. H. egykori kollegám után szabadon) fogságából, és itt tulajdonképpen nem rossz értelemben vett fogságából, hiszen ez egyben biztonságot is jelentett, tehát kikerültem, nyakamba szakadt a nagy (kényszer)szabadság és mint minden tettre kész ember én is elkezdtem küldözgetni az önéletrajzomat. Gyakorlatilag ez volt az első hely ahová behívtak, eljöttem, kérdeztek, válaszoltam, és tulajdonképpen itt jön a megmagyarázhatatlan, amihez nem kell más csak szerencse és hit, mert ha az ember hiszi, hogy neki a jó Isten valami nagyszerűt tartogat és meg tudja tartani az optimista hozzállását, akkor előbb utóbb beteljesül a vágya. Én hittem, visszahívtak és felajánlottak egy olyan poziciót, amit örömmel elfogadtam, így lettem két hét álláskereső, életemet otthon tengető kesergőből, pénztkereső, munkahelyre járó boldog, néha kicsit kifacsart dolgozó Nő!
...és habár tényleg iszonyú korán kelek, és van hogy késő este botorkálok haza, azt hogy minden nap élvezthetem útközben a csodás őszi hangulatot, és hogy a lehulló levél záporában sétálhatok nap mint nap megér ezer hajnali vekker csörgést.
májfévörit
7 éve
