Történt egyszer, hogy a kis Vackor nyakára tekerte a sálját és útnak indult az óvodába, ugyanígy, sok sok évvel ezelőtt egy kislány fogta a piros nyuszis iskolatáskáját és szüleivel karöltve csattogott az új lakkcipőjében az elemibe. Aztán eltelt még jó néhány esztendő és az ősök immáron csak az ablakból figyelték (gombának álcázva magukat) vigyázó tekintettel, miként csatlakozott gyermekük barátnőstül minden reggel 7.40-kor a gimis csapathoz.
Majd megérett az idő a továbblépéshez és ez "komoly", fiatal, csacska, kajla egyetemre ment, hogy magába szívja a bölcsek tudományát, és meg sem állt a Pilisi dombság Campusáig.
Egy szempillantás alatt a boldog diákévek is tovatűntek és ez a diplomás nő hátára vette fele otthonát és elment Bécsbe szerencsét próbálni. Amikor ott lejárt az ideje, hazatért leendő férje urához, hogy itthon teremtse meg a családi fészket, ehhez azonban betevőre volt szükség és mint minden rendes ember állásinterjúra ment.
Így töltötte ma Vackor első napját új munkahelyén.
Így keltem ma a hajnali várossal, mosolyogtam a félig még alvó embereken, megbámultam az érdekes ruhakölteményeket, amelyeket az utánam jövő generáció magára ölt, így szívtam magamba a kora reggeli, lisztporos ízeket. (Kávé, friss péksütemény).
Kicsit még én is a hétvégi eseményeken merengtem, hisz volt rá időm. A weekenden ezúttal újabb búcsúzásra került sor, csak most fele annyira sem volt fájdalmas és keserű mint az elmúlt hetekben.
Szombaton ugyanis, drága pajtásom, V. jóvoltából petrezselymet árultam az utcán, vörös rúzsos csókokat osztogattam és házassági tanácsokat szereztem be a járókelőktől, mindezt még kedves barátnőim társaságában a LÁNYBÚCSÚM-on. De hogy egyértelmű legyen mindenki számára, hogy nem őrültem meg és nem arról van szó, hogy nem bírok a véremmel, rám aggattak egy pólót, ami így nézett ki:
Majd megérett az idő a továbblépéshez és ez "komoly", fiatal, csacska, kajla egyetemre ment, hogy magába szívja a bölcsek tudományát, és meg sem állt a Pilisi dombság Campusáig.
Egy szempillantás alatt a boldog diákévek is tovatűntek és ez a diplomás nő hátára vette fele otthonát és elment Bécsbe szerencsét próbálni. Amikor ott lejárt az ideje, hazatért leendő férje urához, hogy itthon teremtse meg a családi fészket, ehhez azonban betevőre volt szükség és mint minden rendes ember állásinterjúra ment.
Így töltötte ma Vackor első napját új munkahelyén.
Így keltem ma a hajnali várossal, mosolyogtam a félig még alvó embereken, megbámultam az érdekes ruhakölteményeket, amelyeket az utánam jövő generáció magára ölt, így szívtam magamba a kora reggeli, lisztporos ízeket. (Kávé, friss péksütemény).
Kicsit még én is a hétvégi eseményeken merengtem, hisz volt rá időm. A weekenden ezúttal újabb búcsúzásra került sor, csak most fele annyira sem volt fájdalmas és keserű mint az elmúlt hetekben.
Szombaton ugyanis, drága pajtásom, V. jóvoltából petrezselymet árultam az utcán, vörös rúzsos csókokat osztogattam és házassági tanácsokat szereztem be a járókelőktől, mindezt még kedves barátnőim társaságában a LÁNYBÚCSÚM-on. De hogy egyértelmű legyen mindenki számára, hogy nem őrültem meg és nem arról van szó, hogy nem bírok a véremmel, rám aggattak egy pólót, ami így nézett ki:
Egy biztos, hogy én mindent megtettem a jó hangulat érdekében, azt hiszem sokan élvezték a lánybúcsúmat és voltak, akik nem annyira. :)
Sokáig színesíti még reggeleimet az élmény és az emlékek az utolsó igazi, bulizós lányestémről.
Most pedig megyek, álomra hajtom fejem, pilláimra fáradtság egyre csak nehezedik, de már alig várom, hogy holnap hajnalban újra beszippantson a zajos, nyüzsgő, füstös, illatos, a szürke, a hétköznapi robot. Holnap azonban nem leszek egyedül, mert elkísér a bájos Audrey...
Mert ennek bizony ma nem tudtam ellenállni:
2 megjegyzés:
Jajj, Drága Szívem! Dejó is volna emlékezni akármire ebből az estéből. De én vhol a szocreál pincéjében teljesen elvesztettem a fonalat:)
"V"
Én a "józan" paraszti eszemmel mindenre emlékszem, kb. 11-ig. A többi eseményt számomra is homály fedi (még):D
"V", kérdezz bátran!:D
Megjegyzés küldése