Summer long...

Már több mint egy hete, hogy itt hagytam Bécs város lüktető hangulatát, és már lassan több mint egy napja, hogy újra itt vagyok. A kettő között pedig az édes, a megérdemelt, féltett, óvott és nagyra becsült szabadságomat töltöttem. Ezt minden kedves sorstárs, aki nem rég hagyta el az iskolapadot átérezheti, mert ezek már nem az önfeledt, gondtalan balatoni nyárról szólnak, mint annak idején, mikor az utolsó vizsga után a sarokba vágtuk a könyveinket, hogy egy hosszú és izzasztó vonatozás után a víz hűsítő habjait élvezzük.
De azért nem panaszkodom, habár a napok bizony szélsebesen pörögtek és hiphop már megint a monitor előtt ülök, a tasztatúrát kalimpálom, azért belefért ebbe a néhány napba egy jó kis pincebuli, egy badacsonyi kirándulás néhány "szürkebari" fröccsel, dobozolás az új "birtokon", pizzázása saját kertben (!!!!), hajnalig tartó meghívókészítés, új név, új lakcímkártya, egy csobbanás a magyar tengerben, végül a várva várt nagy nagy ünneplés, összegyűlt a kis családunk (csekély 50fővel), I'm sailing, Hotel California, Something stupid és a szülinapos drága edésanyám potyogó könnyei:)
Aztán búcsú a férjtől és a lemenő nap narancsos fényében messzire tűnt már a sümegi vár is és mi csak jöttünk jöttünk Wien city felé, végig a Ringen, megvolt az Opera, a Parlament, a Burgtheater...

Egy esküvő története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két gyerek, akik önfeledten rótták Somogyország dombjait az égető napsütésben a kétkerekűvel, aztán taposták egymás lábát a falu bálján, majd tomboltak koncerteken, boroztak a boglári bornapokon, bejárták együtt Pécset s Baranyát, utaztak szerte a honban s a világban, pironkodva megfogták egymás kezét, és egy szép napon úgy döntöttek, jó ez így, és milyen jó lenne, ha ez örökre így is maradna, ezért minden jó tanács és féltés, óvaintés ellenére házasodásra adták fejüket...

Innentől beszéljenek a képek...

Volt ám nagy készülődés

Össze is gyűlt a család APRAJA s "NAGYJAI"...
(a legnagyobbja októberre készül)

...az arra "tévedt" kispajtások.

Bevonultunk...


Aztán kivonultunk...

De a kettő között azért...

Gyűrűt húztunk és gyertyát gyújtottunk

Aztán...


...mindenki szorgosan aláírt.


Végül útra kéltünk...


...s hetedhét országra szóló lakodalmat csaptunk!:)

Így lettünk 2009.június 13-án jogilag egybekötve
férj és feleség

Staufék, kövér gáz...

...négy kerék difizár. Idén 23. alkalommal, felzúgtak a motorok, csikorogtak a fékek a nemzetközi OFF ROAD fesztiválon. Ilyenkor a Somogyországi kis faluban felpezsdül az élet, zsúfolásig a camping (ami csak ilyenkor üzemel), késő estig nyitva a kis közért, sőt a soron kívűl beesőknek extra nyitvatartás dukál.

Péntek délután elhagyva a munka frontját magam is kiszakadtam az ssztrák főváros szolíd eleganciájából, hogy ez a hétvége teljes egészében sarazásé, a benzingőzé és gumicsizmáé legyen.
Kezdetét is vette már péntek este az éjszakai trophyval, ahol mindössze "azitiner" és az előttünk haladó autó piros lámpái segítettek kitalálni az erdő sűrjéből, de szerencsére nem sokkal pirkadat előtt az utolsó autó is célba ért. Aztán szombaton kezdődnek a nagy futamok, ilyenkor nyeljük igazán a port, habár idén nem volt ilyen kegyes az idő, és inkább a sárban süppedtünk nyakig, bőrig ázva.
De ez sem szegte kedvünket, hiszen a bográcsozós, sörözgetős, beszélgetős, nótázgatós szombat esti pince buli elengedthetlen ilyenkor. A Balatonközeliek persze már napokkal korábban elkezdték az előkészületeket, így sokan kidőltek, de a hangulat azért így is fergeteges volt.

Aztán eljött a vasárnap este, a díjkiosztás, az eredményhirdetés, hol alakult ki "holdverseny", lassan felkerültek a felismerhetetlenségig saras samuraiok a trélerre, elcsendesedett a falu.
Hétfőn már csak az aszfaltra száradt homokbuckák emlékeztetnek az elmúlt napok eseményeire.
Ha valaki kiváncsi lenne arra, hogy miben is rejlik ennek a sportnak a varázsa, itt kaphat egy kis ízelítőt, mi pedig a bő egy évig kitartó, kifogyhatatlan sztorizgatásokból merítkezünk a következő Pünkösdig.

A képen a mindenki "kedvence" Ezredes látható és a "banda" női csapatának egy része.
A többiek, Picinyem és barátai erről a fotóról lemaradtak...

Barcelona kontra Manchester United 1:0

Be kell lássam, ez a blogírás nem nekem való. Nem mintha gondolathiányban szenvednék, vagy esetleg eseménytelen lenne az életem, csak az baj, hogy mire ide jutok a monitor elé, már elszáll az ihlet. Pedig annyi mindenről akartam írni az elmúlt (lassan) két hónapban. Csak pár mondat elég lett volna, barátokról, barátságról, az elmúlásról, arról a pontról, ami meghatározza egy utazás végét, napsütésről, a jó időről.

De ma inkább a passzív sport a legaktuálisabb. Lévén, h nem sokára itt a "bikini-szezon" az ember megpróbálja a lehetetlent, a hideg téli hónapokban felszedett kilókat leadni. Erre az egyik már régóta bevált módszer a sportolás. Persze ezt sokféleképp lehet űzni. Én ugyan ma mindent megpróbáltam, elővettem a rábeszélőkészségemet, ami eddig sosem hagyott cserben, de ma be kell lássam legyőzött a BL döntő. Nem tartom magam nagy foci rajongónak az EB és VB meccseket megnézem, néha még drukkolok is egy-egy csapatnak, de ennél többet soha. A kedves bécsi kollegák mégis a passzív sportolást választották, úgy tűnik a pingpongasztal körüli rohangálás és leizzadás már divatja múlt. Így történt tehát, hogy ma este én is bekapcsoltam a tv-t és próbálom így a döntöre képbe hozni magam. És hogy melyik csapatnak drukkolok? Hát a kék pirosnak, mert azoknak szép színes a ruhájuk:)

(Na jó az a Barcelona és ők vezetnek félidőben egy nullra. Elvégre ha már a sportnak ezen változata jutott ma estére, legalább had legyen egy kis sikerélményem.;))

Megérkezett...

Le a télikabáttal, szekrénybe a csizmával, kesztyű sapka sál pihenőre, helyette napszemüveg, lenge ing, nyári kiscipő, csak egy leheletnyi kardigán, ami a hosszú sétában a tűző napsütésben csak derékmelegítőnek tart velünk. Elkezdődött és most már óhatatlanul és végérvényesen is megérkezett a várva várt, a vágyott, az állandó kérdéseink tárgyát képező napsütés, virág és lócitrom szag, az enyhe csiklandozó szellő, megindultak a rügyek, elkezdődött a tavasz. Itt Bécsben is érezhetően megváltozott a világ, a garázsból kigördültek a téli álmot alvó nyári autók, porschek, jaguárok persze szigorúan tető nélkül, és újra az utca köveit koptatja Bécs elengedhetetlen és kizárólagos védjegye, a fiáker. Továbbá hemzseg a város a szabadtéri programoktól, itt a Rathaus Platzon például Montain bike fesztivál volt, aminek különösen az én Herzallerliebstem örült és persze az ő csillogó szemei engem is igazán boldoggá tettek:))) (ezt csak neked huligán!). Ja és olyan bringát láttam... (Ezt pedig neked Hoolijuli:)))).
De nem csak élet- hanem a múzeumlátogatási kedvünk is visszatért és mivel hétvégi vendégeim művészetkedvelők mi több maguk is a művész világ népes táborát erősítik, az általuk felállított választékból közös döntés alapján ezúttal egy fotókiállítás látogatói voltunk.
A karlsplatzi Wien Museum amerikai fotósok képeiből készített egy összeállítást Big City címmel. A kiállítás az 1940-es és 1980-as évek közötti New York pezsgő, dinamikus, szabad életéből mutat pillanatképeket, olyan neves művészek lencséiből, mint Diane Arbus, Saul Leiter vagy Joel Meyerowitz. Ebben az úgy nevezett Street Photographyban egy olyan modern-városi költészet nyilvánul meg, ami radikális újítást hozott a képi nyelvben. A városi lét energiáját és ritmusát vegyíti a képekben, mely visszaadja a folytonosan mozgó áradatot, az állandó változást és fókuszba állítja a szociális ellentéteket.
Ez megint csak egy kedvcsináló volt, olyanoknak, akiket érdekel a művészet és a fotózás persze csak amatőr szinten. Mert akik az effajta hírek és kiállítások iránt érdeklődnek azoknak figyelmébe ajánlom ezt a honlapot mert itt mindig értesülhet az aktuális kiállításokról, hozzászólhat, böngészhet... na ez meg egy kis reklám volt.

A Ring lassan rózsaszínben pompázik, a Volksgarten tele nyíló virágokkal... ennél több kedvcsinálót????

Kora tavasz hóeséssel

Rendben, vettem a lapot!!!! Olvasószámláló és pöttyök ide vagy oda, ha nem írok semmit, akkor nincs mit olvasni, így aztán várhatom, hogy gyarapodjanak a "cserkók".
Tegnap sétálni indultam, jobban mondva csak a BIPA-ba (az itteni drogéria) tartottam és ezt láttam:

Sajnos a kép nem sikerült annyira jól, mint amennyire lenyűgöző látványt nyújtott, de a lényeg, a Stephans Dom egy kora tavaszi naplementében, az ég (nagyjából) tiszta volt, a nap sütött, mosolyogtam, végre ITT A TAVASZ!!!!
...

Aztán néhány órával később villámlott, dörgött egy hatalmasat és elkezdett szakadni a HÓ!!!!

Úgy látszik még sincs tavasz.

De magáért az élményért megérte!:)

Pöttyök

Kedves Olvasóim, új külsővel jelentkezik Bécs!!!!
S mivel a kommentek alapján nem tudom felméreni, hogy pontosan hány érdeklődője is van a naplómnak, feltettem egy cserkós számlálót, úgyh semmi kényszer, csak olvasgassatok :)