...négy kerék difizár. Idén 23. alkalommal, felzúgtak a motorok, csikorogtak a fékek a nemzetközi OFF ROAD fesztiválon. Ilyenkor a Somogyországi kis faluban felpezsdül az élet, zsúfolásig a camping (ami csak ilyenkor üzemel), késő estig nyitva a kis közért, sőt a soron kívűl beesőknek extra nyitvatartás dukál.
Péntek délután elhagyva a munka frontját magam is kiszakadtam az ssztrák főváros szolíd eleganciájából, hogy ez a hétvége teljes egészében sarazásé, a benzingőzé és gumicsizmáé legyen.
Kezdetét is vette már péntek este az éjszakai trophyval, ahol mindössze "azitiner" és az előttünk haladó autó piros lámpái segítettek kitalálni az erdő sűrjéből, de szerencsére nem sokkal pirkadat előtt az utolsó autó is célba ért. Aztán szombaton kezdődnek a nagy futamok, ilyenkor nyeljük igazán a port, habár idén nem volt ilyen kegyes az idő, és inkább a sárban süppedtünk nyakig, bőrig ázva.
De ez sem szegte kedvünket, hiszen a bográcsozós, sörözgetős, beszélgetős, nótázgatós szombat esti pince buli elengedthetlen ilyenkor. A Balatonközeliek persze már napokkal korábban elkezdték az előkészületeket, így sokan kidőltek, de a hangulat azért így is fergeteges volt.
Aztán eljött a vasárnap este, a díjkiosztás, az eredményhirdetés, hol alakult ki "holdverseny", lassan felkerültek a felismerhetetlenségig saras samuraiok a trélerre, elcsendesedett a falu.
Hétfőn már csak az aszfaltra száradt homokbuckák emlékeztetnek az elmúlt napok eseményeire.
Ha valaki kiváncsi lenne arra, hogy miben is rejlik ennek a sportnak a varázsa, itt kaphat egy kis ízelítőt, mi pedig a bő egy évig kitartó, kifogyhatatlan sztorizgatásokból merítkezünk a következő Pünkösdig.
Péntek délután elhagyva a munka frontját magam is kiszakadtam az ssztrák főváros szolíd eleganciájából, hogy ez a hétvége teljes egészében sarazásé, a benzingőzé és gumicsizmáé legyen.
Kezdetét is vette már péntek este az éjszakai trophyval, ahol mindössze "azitiner" és az előttünk haladó autó piros lámpái segítettek kitalálni az erdő sűrjéből, de szerencsére nem sokkal pirkadat előtt az utolsó autó is célba ért. Aztán szombaton kezdődnek a nagy futamok, ilyenkor nyeljük igazán a port, habár idén nem volt ilyen kegyes az idő, és inkább a sárban süppedtünk nyakig, bőrig ázva.
De ez sem szegte kedvünket, hiszen a bográcsozós, sörözgetős, beszélgetős, nótázgatós szombat esti pince buli elengedthetlen ilyenkor. A Balatonközeliek persze már napokkal korábban elkezdték az előkészületeket, így sokan kidőltek, de a hangulat azért így is fergeteges volt.
Aztán eljött a vasárnap este, a díjkiosztás, az eredményhirdetés, hol alakult ki "holdverseny", lassan felkerültek a felismerhetetlenségig saras samuraiok a trélerre, elcsendesedett a falu.
Hétfőn már csak az aszfaltra száradt homokbuckák emlékeztetnek az elmúlt napok eseményeire.
Ha valaki kiváncsi lenne arra, hogy miben is rejlik ennek a sportnak a varázsa, itt kaphat egy kis ízelítőt, mi pedig a bő egy évig kitartó, kifogyhatatlan sztorizgatásokból merítkezünk a következő Pünkösdig.
A képen a mindenki "kedvence" Ezredes látható és a "banda" női csapatának egy része.
A többiek, Picinyem és barátai erről a fotóról lemaradtak...
1 megjegyzés:
Üzenem a Dandinak, hogy még mindig fájdalmaim vannak, azután a kis utazás után, melyben volt szerencsém részt venni!
Mehrere Fotos bitte!!!
Megjegyzés küldése