De nehéz az iskola táska

... ilyen szép napos délelelőtt. Szóltak a rádióból a keserű sorok. Minden tanév legelső napján ültem a konyhában a kora hajnali rádióműsort hallgatva, még éppen csak szép aranybarnává változott a nap égette orrom és máris elkezdődött az iskola. Annak idején minden ilyen első tanítási nap fájdalmas volt és nehéz, és ha elkezdte játszani ezt a dalt a Kossuth hirtelen szinte reflex-szerű mozdulattal kapcsolat le a power gombot. Azt gondoltam, ennél tragikusabb nem történhet.
Kár hogy akkor még nem jutott eszembe az, hogy de történhet, ha majd felnőtt leszek és belecsöppenek abba a bizonyos NAGY betűsbe.
Tegnap egy hivatalos szervhez rendeltek be egy hivatalos ügyben, ami valószínűleg egy adatommal való visszaélésből fakad. Habár hamar kiderült, hogy nem vagyok érintett az ügyben, maga a procedúra mégis gyötrő volt és idegtépő. Aztán hazafelé a buszon, elgyötörve, kifacsarva, összefagyva, vizesen és fáradtan bele bele hallgattam az iskolások szomorkás hangvételű nyári élménybeszámolójukba, volt aki már az évnyitóról sietett haza, csupa olyan diák, akiknek ma reggel a "Peti áll a ház előtt" nóta nem jelentett túlzott vidámságot.
Az járt a fejembe, ha most megkérdezné valaki, hogy mit szeretnék, átélni minden évben, vagy leglább még egyszer az évnyitó izgalmas, de egyben borzalmas (legalábbis annak idején annak tűnt) és nehéz perceit vagy felnőttként vállalni a felelősségteljes lét minden előnyét és egyben árnyoldalát, akkor köszönöm szépen, hát jöjjön Peti és már az iskolatáska sem tűnik oly nehéznek.

Ma reggel elkezdődött az új tanév... és ha tehetném, hogy újra kisdiák vagyok amit mindenképp magammal vinnék, az érzést, ahogy mostanában tudok örülni az ősznek, ahogy élvezni tudom az illatokat, a színeket, a reggeli csípős időt, a lapos fénnyel izzó indián nyárt. Az augusztus, könnyezve bár de úgyis elmúlt, most már kisírta magát, jöjjön ez a csodás évszak és a szép napos délelőtt.