Emlékszem a napra (az érettségim előtt két nappal), amikor drága unokabátyámék bejelentették, hogy karácsony körül várható náluk a harmadik baba.... és emlékszem a napra, amikor kaptam egy sms-t, amiben mindössze ennyi állt:"bent vagyunk a kórházban". Ez az sms, pont ma 6 éve, hogy érkezett.... és emlékszem a napra, amikor először megpillantottam a két napos Pannát, amint rózsaszín kiskocsiban kitolta a folyosóra édesanyja (akkor még közelebb lehetett menni), és felemelte és megmutatta, az aprócska kezek, a kicsi orr, picinke száj... és emlékszem arra csodálatos napsütéses áprilisi napra, amikor a terepasztal kiállítás után az FMH büféjében a régi szocreál kinézetű székeken ülve az egyik asztala köré kuporodva unokabátyám és a két fiú megkértek arra a nemes és felelősségteljes feladatra, hogy legyek a Panna keresztanyukája... és emlékszem a keresztelő napjára, egy meleg májusi délelőttre, és emlékszem, amikor először elindult... és az elmúlt 6 éve alatt megannyi szép és emlékezetes pillanatot tudnék elmeselni.
Drága keresztlányomat, Pannát a jó Isten éltesse nagyon nagyon sokáig! Kívánok neki annyi vidámságot, boldogságot, egészséget, amennyit csak egy keresztanya kívánhat!
ui: és Panna, ma találkozunk a tollasbál előtt is, nagyon sietek!!!! :)
májfévörit
7 éve