Ülök a gép előtt, a kurzor sürgetve villog... írj már!!!!
De nem tudok, annyira cikáznak fejemben a gondolatok, az emlékek...
Írjak az utolsó kora őszi napfényről a Ringen, az utolsó Mariahilfer Strasse-i forgatagról, az utolsó schönbrunni pillantásról?
Még egyszer, utoljára Bécsről...
10 megjegyzés:
Miért búcsúzol? Bocsánat, de véletlenül találtam a blogodra és nem értem a búcsúzás okát.
A búcsú egy csodálatos városnak szól, az utcáinak, az épületeinek, a múzeumainak, illatoknak, a városnak, amit ma ott hagytam, s ki tudja visszatérek-e még.
Nyugodtan kérdezz, szívesen mesélek, mert van egy s más a tarsolyomban.
Igen, tudom, tényleg nagyon szép város. Én is szeretem. Véget ért a munka? hazaköltözöl?
Így van, hazaköltöztem. A munkának sosincs vége, az mindig van, csak abbahagyni lehet, amikor eljön az idő, számomra eljött.
Te sokszor voltál már Bécsben?
Igen, párszor már voltam. Nagyon szeretem azt a várost, úgyhogy megértem, ha fáj az elválás. Sajnálom, hogy abba kellett hagynod a munkát, biztos meg van rá az okod. Fel a fejjel.
Köszönöm az együttérzést, a bátorítást, nagyon jól esik.
Nagyon nagyon jól írsz, ez az utolsó bejegyzés nagyon tetszett. Magam elé tddtam képzelni mindent, főleg ezt az érzést ahogy a magányból újra kinyílik a világ.
Remélem azért mész haza, hogy a férjeddel lehess minél többet, és az az utolsó mondat, hogy ott várnak és itthon nem, nem a legrosszabbat jelenti.
Legrosszabbat??? Az utolsó mondat azt jelenti, hogy Bécsben legalább annyira értékes és fontos emberi kapcsolatokat kötöttem mint itthon, az utolsó mondatnak szimbolikus jelentése van, de az otthon itt van, és itt a helyem csak néha nehéz visszatalálni, de van segítségem.
Na jól van, én is így értettem :) Örülök az új bejegyzésnek! Nagyon sok szerencsét kívánok Neked!!!!
Köszönöm! Remélem továbbra is a lelkes, titokzatos olvasói és kommentelő tábort erősíted majd!
Megjegyzés küldése